Guzmics Izidor László

GUZMICS Izidor László (Jánosfa, 1786. ápr. 7.–Bakonybél, 1839. szept. 1.) költő, műfordító, nyelvész, bencés apát.

Élete

Alsó-Lendván, Kőszegen, Szombathelyen és Sopronban is tanult. 1805-ben lépett a Szent Benedek-rendbe. Pannonhalmán és Győrben teológiát, Pesten hittudományt hallgatott. 1815-ben szentelték áldozópappá. Még növendékként 1809-től kezdő tanár a Győri Főgimnáziumban, 1812-től a pesti központi papneveldében hittudományokat hallgatott. Itt ismerte meg La-Fontaine és Herder műveit, valamint a hazai irodalmat. Egyik kezdeményezője a Magyar Társaság megalapításának, amely később a pesti növendékpapság irodalmi iskolája volt. Bencés szerzetesként több helyen, főként Pannonhalmán tanított. 1832-től haláláig bakonybéli apát. Itt szerkesztette az Egyházi Tár c. folyóiratot, amelynek szerkesztője és egyik legtermékenyebb szerzője is volt. Zircen írta nyelvészeti és hittudományi tanulmányait, görög drámafordításait. Hittudományi munkái közül kiemelkednek a Relígió Hit, valamint a Szentírás iránti legújabb nézetek címűek. Irt alkalmi verseket, szonett alakban dalokat és epigrammákat, majd elbeszélésekkel és drámákkal is kísérletezett. A nyelvújítás lelkes híveként állandó levelezést folytatott Kazinczyval. Az apátságban vendége volt Toldy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Döbröntei Gábor, Helmeczy Mihály. 1838-ban az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Az apátsági sírboltban temették el.

Művei

• Meteusz hun fejedelem. Pest, 1814.
• Theokritosz maradványai. Győr, 1824.
• A boldog atya. (d.) Esztergom, 1829.
• A magyar Athenéon. (Vers a MTA alapítására.) Pozsony, 1830.

Irodalom

• ZOLTVÁNY Irén: ~ életrajza. Bp., 1884.
• SÖRÖS Pongrácz: ~ apáti naplója. Bp., 1903.
• Pannonhalmi Szent Benedek Rend története. 6/B.; 8/9.