Aggházy Mária: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században
Ez a műtörténeti anyaggyűjtés tágabb keretek között kivánt napvilágra jönni. A Magyar Tengertől északra terülő dunántúli részek számtalan, de eddig ismeretlen barokk műemlékei, — melyek tömött, egybetartozó körét képezik a szép alkotásoknak, — kutatásra ösztönöztek. Önként ajánlották fel magukat erre e becses egyházi műemlékek, mintegy összefüggő csoportot alkotva, mit egybeköt a zirci cisztercita Apátságnak mindenkor alkotni vágyó, nemesveretű szalagkötése.
Magának a XVIII. században újjáépült apátsági templomnak is csak egyes mozaik-darabjai voltak eddig ismertek ily irányú irodalmunkban. A birtokokon álló plébániai templomok pedig, mint ilyenek, teljesen ismeretlenek. Ezeket volt szándékom tehát közkinccsé tenni, mert a nagyrabecsült Cisztercita Rend ezen félévszázados templomépítkezéseinek menetéből, ha nem is monumentálisadé szerényebb falusi alkotásaiból is, tanulságosan tükrö- ződik elénk a barokknak klasszicizmusba hajló stílusváltozása.
Minden munkánál akadunk hiányokra, — úgy ennél is! Mentség legyen az, hogy lelkiismeretes kutatások ellenére sem sikerült sok és nagyértékű alkotásnak mesterére találni. Nincsenek meg az erre vonatkozó levéltári adatok, amelyek minden bizonnyal a zirci apátságtól a sziléziai anyamonostorba kerültek. A heinrichaui apátságnak 1810-ben történt feloszlatása viszont az iratok szétszóródását, megsemmisülését vonta maga után. A helyszíni, a breslaui állami és érseki levéltárak betekintése, a sziléziai környék (Strehlen) városi hivatalok iratainak átkutatása, sőt a hazai levéltárak tanulmányozása is csak gyér nyomokat jelöltek meg, vagy éppen semmit.
