Écsy László nyaralója

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pszollas (vitalap | szerkesztései) 2014. június 28., 16:17-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Écsy László nyaralója
Ecsy.jpg
Helye: Balatonfüred
Építési adatok
Építés éve : 1868.
Építtető: Écsy László
Tulajdonos: magántulajdon
Felújítva :


BALATONFÜRED, HONVÉD UTCA 3.


A 140 éves helyi védettségű épület a Jókai nyaraló nyugati szomszédja. Némileg még őrzi eredeti formáját, bár földszintje a szomszédos épülettel egybeépült. Écsy László fürdőigazgató építtette az apátságtól vásárolt, köves telken, amelyet 1866-ban parcelláztak. A János dombon álló kora eklektikus stílusú, emeletes épület bérbe adható nyaralónak készült.

Écsy László 1836-ban, 29 éves korában mint ügyvéd kezdte meg fürdőfelügyelői munkáját.[1] A villa építésekor már 32 éve a fürdőtelep igazgatója, állandó lakása és hivatala a Nagyvendéglőben volt. Építése után tíz évvel így írtak az épületről: „Épült 1868-ban, egyemeletes, – a társalgó teremből nyíló födött, színes, koczkaüveg-oldalokkal ellátott szép erkélylyel, bájos kilátással a Balatonra és környékére. – ezen nyaralóban van 12 fényesen butorozott kényelmes szoba, egy igen czélszerű konyha, pincze sat. A villa előtt szép, jól gondozott, árnyas fákkal, rózsa csoportokkal és virágokkal beültetett kert terül el. A ház háttere szintén fákkal, szőlővel beültetett kertből áll. Ennek, valamint az Eszterházyféle nyaralónak nagy előnye, hogy kettőjüknek — itt a dombtetőn igen jó italu vizet szolgáltató kutjuk van. Ez a két nyaraló tulajdonos közös sajátja.
A nyaraló 1878-ban
Az Écsy nyaraló egészben, vagy részletesen is, a vendégeknek bérbe ki szokott adatni. Legtöbbnyire egyes nagyobb családok szokták a fürdőidény tartamára kibérelni. Az itt lakni kívánók szóban vagy írásban t. Écsy László nyaraló-tulajdonosnál értekezhetnek.”[2]

Écsy László fürdőigazgató (Pér, 1807. december 1. – Balatonfüred, 1895. május. 11.) több mint fél évszázados igazgatói ténykedése alatt, az 1836-1889 közötti években, nem volt olyan Füredről szóló hír, úti beszámoló, napló, amely ne dicsérte volna tevékenységét. 1889-ben nyugdíjba ment, még hat évig élt, s 88 évesen Füreden halt meg. Felesége mellett a balatonarácsi régi temetőben nyugszik.

(Szomorú és titokzatos feleségének alakja. A közös sírkő felirata szerint Nagy Ludovika 1840-ben halt meg, s a versidézet is rövid boldogságra utal.[3] Bár Écsy minden ténykedéséről megemlékeztek a lapokban, a híradásokban magánéletéről, családi állapotáról soha nem írtak. Naplójában azonban az 1850-es években több bejegyzés utal nejének egészségi állapotára, akit 1850-ben Prágában ápoltak, onnan hozta haza 1851 októberében. A napló szerint „nője” még 1856-ban is élt.[4] Eötvös Károly 1901-ben írta, hogy „…félszázad előtt a balatonfüredi fürdőigazgatónak ifjú és csodálatosan szép felesége megőrült, nem is gyógyult meg sohasem. Egyik nap kiment a parkba, zavart elmével levetkőzött meztelenre, s kiment a tarlóra sétálni, őrjöngeni. Harmatos gyönge lábait véresre marta a kavics és torzsa. Szobrász és festő álmainak felelt meg testének alaki szépsége. Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak tökéletességének ragyogásán. Előkelő társasággal maga Deák Ferenc is látta, s még ő utasította a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá leplet, takarják le s kisérjék haza. Ő küldött rögtön orvosért is.”[5]

Ha hihetünk Eötvösnek, elképzelhető, hogy ő volt a fiatal feleség, s a síron szereplő halálozási évszáma a kitört betegség kezdetére utalhatott. Még a korabeli híradásokban is előfordult, hogy szépséges unokahúgát, Écsy Antóniát leányaként említették. Pedig Antónia a fürdőigazgató Rozália nevű húgának, (Rigler Józsefné) gyermeke volt. Apja, a kerek templom építőmestere 1851-ben, édesanyja 1875-ben halt meg.[6] Écsy naplójából tudjuk, hogy vállalta özvegy testvérének és árváinak segítését. Az ő nevét viselte, ezért gondolták, hogy a leánya. Antónia Endrődi Sándor író felesége lett.)

Écsy László fürdőigazgatói ténykedésének mozzanatairól a korabeli sajtó segítségével sok minden megtudható: 1849-ben ő is ott volt a Kisfaludy hajón, amikor István nádor tárgyalni indult Jellasiccsal.[7] 1851-ben állandó postahivatal állítottak fel, vezetését ő vállalta el.[8] 1854-ben meglátogatta a Monarchia fürdőhelyeit, hogy a tapasztaltakat Füreden is hasznosítsák.[9] 1859-ben a Kerek templomnak ajándékozott egy harangot, amelyet 25 éves szolgálati jubileumának ünnepségén szenteltek fel. „Gondja vala a sz. szerzetnek arra, hogy e nagyszerű intézetet, hazánk e drága kincsét oly egyénre bízza, ki példás maga viselete, jeles műveltsége, finom tapintata, mindeneket megelőző szívélyessége, önmagát feláldozó készsége, vallásos buzgósága által, szívvel lélekkel vele egy iránt működjék: és e jeles tulajdonokkal ellátott egyént, tekintetes Écsy László, hites ügyvéd és hazánk hív polgárában találta meg.” – szólt az ünnepi beszédben Báldy Izidor.[10]

A nyári színkör létrehozása nélküle elképzelhetetlen lett volna. 1861 júniusában írták róla a nyári színkör szervezése kapcsán: „mondhatlan szakavatottsága, általános ügyessége, megelőző bánásmódja, gyors és célszerű intézkedései, fáradhatatlan munkássága által évről évre annyit mindinkább mellőzhetetlenné vált, miszerint őt méltán nevezhetjük a fürdő szellemi szervezőjének és borostyános igazgatójának.”[11]

1862. szeptember 21-én, amikor a Kisfaludy hajó kapitánya már elutazott, és a pesti gazdasági egylet küldöttségét kellett Füredre hozni a szántódi vasútállomásról, ő vezette a hajót nagy viharban oda és vissza, olyan ügyesen, hogy a badacsonyi kirándulásra is kikiáltották kapitánynak.[12] 1863-ban a helyi idénylapban még epigrammát is írtak hozzá.[13] 1866-ban, 59 éves korában „oly mozgékony, mintha csak eleven ezüstből volna”[14] „A fürdő főigazgatója: Écsy László úr, tevékeny, fáradhatatlan, ildomos ember, ki vendégeit a rendelkezése alatti helyiségekbe előzékeny szeretettel szokta elhelyezni, s ha nem szolgálhat mindenki tetszése szerint, mint ez idény alatt is megtörtént, nem az ő hibája.”[15]

Megalapításától, 1970-től tagja, később elnöke volt a Balaton-Füredi Szeretetház igazgató tanácsának.

Névnapját minden évben nagy ünnepséggel ülték meg. 1877-ben például így: „Écsy László, Balaton-Füred országosan ismert igazgatója, a Ferencz-József-rend lovagja mult szerdán tartotta névünnepélyét. A nemesbuzgalmu s mindenki iránt nyájas, lekötelező s finom modoru igazgató úr ö nagysága számtalan ovationak volt méltó tárgya. Névestélyén a helyben működő jeles színtársulat üdvözlő kardalokkal és saját zenekara által előadott szebbnél-szebb műdarabok előadásával tisztelte meg roppant számú közönség jelenlétében” Másnap köszöntötték a fürdővendégek és a szeretetházi gyermekek. A díszebéden Simon Zsigmond tihanyi apát éltette: „Füred Écsy nélkül s Écsy Füred nélkül nem is képzelhetni már.”[16] 1877-ben így jellemezték: „Écsy László, (kit az Isten jókedvből teremtett Balaton-Füred igazgatójának).”[17]

1879-ben névnapi ünnepségén Óváry Lipót inditványára a Károli-féle nagyvendéglő megszélesített verandáját „a rossz „Gyönyörde” elnevezés helyett, László napján „Écsy-csarnok”-nak” keresztelték el,[18] az elnevezés azonban feledésbe merült, később sem használták. 1885-ben királyi tanácsossá nevezték ki. 1886 nyarán a Szeretetházban nagy ünnepélyességgel leplezték le arcképét, amelyet Jókai Róza festett. Az ünneplők között Vaszary Kolos, Jókai Mór is megjelent. Működésének 50 éves jubileumán Jókai is beszédet tartott.

Mikor 1895-ben meghalt, gyermekei nem lévén, a nyaralót valószínűleg József öccse örökölte, akit a következő évben sokévi buzgó működése elismeréséül fürdőintézeti felügyelővé neveztek ki.[19] A nyaraló még 1898-ban is Écsy nyaralóként szerepelt a vendégnévsorban.

Valószínűleg 1899 és 1912 között került a nyaraló dr. Vutkovich Sándor (1845–1905) veszprémi születésű, pozsonyi jogakadémiai tanár, irodalomtörténész, nyelvész tulajdonába. A vendégnévsorok szerint a Vutkovich család már 1888-ban Füreden nyaralt a Nagyvendéglőben, majd ugyanott 1897-98-ban is, ekkor azonban már a szállodát Grand Hotelnek hívták.

Idősebb dr. Vutkovich Sándor 1870-től a pozsonyi katolikus főgimnáziumban tanított latin, görög és német nyelvet, majd hat év után, 30 évesen a jogakadémia nagytekintélyű tanára lett. Rendkívül sokat tett a város magyarosodásáért. Megalapította a pozsonyi Toldy-kört, amelynek elnöke volt. Több helyen nyitott magyar nyelvű tanfolyamot idegen ajkúak részére, felolvasásokat rendezett magyar tudósokkal. Magyar írók jubileumi megemlékezéseit szervezte, számos tisztséget viselt kulturális és pedagógiai szervezetekben. Ő kezdeményezte a pozsonyi magyar színpártoló egyesület létrehozását. Blaha Lujza naplójában említi, hogy Pozsonyba mindig szívesen ment vendégszerepelni, név szerint megemlítve a kedves vendéglátó Vutkovich családot. Sok neves embert hívott a Balaton partjára, így sokszor nyaralt Füreden Pávai Vajna Gábor a pozsonyi kórház főorvosa, akivel együtt dolgoztak a Toldy-körben, s a Nyugatmagyarországi Híradó létrehozásában.

1930-as évek
Megindította 1873-ban a Pozsonyvidéki Lapok című hírlapot, volt a Nyugat-Magyarországi Híradó főszerkesztője, majd tulajdonosa is. Más lapokban, pl. a Veszprémben is publikált. Művei közül legismertebb a Magyar Írók albuma, Magyartalanságok, Magyarosan, ezeket fia szerint részben a Balaton mellett írta. Ismert Petőfi kutató volt, s kultuszának ébren tartója. Szülővárosától nem szakadt el, gyakran hazalátogatott, emlékeiről is többször írt. 1905-ben bekövetkezett halála után Pozsonyban utcát neveztek el róla.

Családja is sokat tartózkodott itt nyaranta. Sándor fia, jog és államtudományi doktor, tanár volt. Ödön fia, Pozsony aljegyzője, majd a vármegye szolgabírája, a Magyarország vármegyéi sorozatban a Pozsony városáról szóló részt ő írta. Az apjától átvett Nyugatmagyarországi Hiradó tulajdonosa és főszerkesztője volt 1914-ig. A cseh megszállás előtt eljött Pozsonyból.

Tábori Kornél 1940-ben nevezetes balatoniként írt id. Vutkovich Sándorról és Ödön fiáról: „Egyrészt a Balaton szívós propagálója volt, másrészt Pozsonyban mélyrenéző és messzelátó végvári kapitány a magyarság bástyáin; hosszú éveken át, mint professzor, mint vezérférfiú a sajtóban, mint önzetlen hazafi a politikában, mint energikus nyelvtisztító írásban-szóban.” Sokat dolgozott azon, hogy Pozsony egyetemet kapjon. „A németajkú Pozsonyban működő balatonvidéki magyar tudós fanatikus buzgósággal fáradozott a magyar nyelv terjesztése és tisztasága érdekében.[20]

1905-ben bekövetkezett halála után özvegyéé a Vutkovich-villa,[21] amely 1925-ig a család tulajdonában maradt. 1925 novemberében „A polgári iskolai tanáregyesület … Dulovits Árpád miniszteri tanácsos inditványára elhatározta, hogy Balatonfüreden az egyesület tagjai részére üdülőtelepet állít fel s erre a célra egy nagyobb nyaralót megvásárolt.”[22]

Ezt az épületet, valamint a tőle északra fekvő, egykori Halász Gedeon nyaralót átalakítás után Dulovits Árpád miniszteri tanácsosról, a kultuszminisztérium polgári iskolai ügyosztályának vezetőjéről nevezték el.[23] 1927. június 6-án ünnepélyes keretek között, a javaslattevő jelenlétében avatták fel. Az épület előtt ekkor leplezték le mellszobrát is, Zsákodi Csiszér János alkotását.[24] A szobor háború utáni sorsa máig ismeretlen.

1944-45-ben a két épületben laktak a Füredre telepített Teleki Intézet Államtudományi Intézetének dolgozói.[25] 1945. március 25-én a szovjet csapatok elfoglalták Füredet. Cholnoky Jenő földrajztudós is itt töltött felesége tragikus halála után néhány hónapot, 1945 augusztusáig. Itt vetette papírra füredi háborús élményeit.[26] Az államosítás után mindkét épületben pedagógusüdülő kapott helyet, majd a rendszerváltás után magántulajdonba kerültek.


Jegyzetek

  1. ↑ Orzovenszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. A helyi viszonyok, a fürdő története, gyógyhatása és a gyógyeljárás ismertetése. Pest., 1863. 57-58.
  2. ↑ Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878. 110-111.
  3. ↑ Balatonfüred emlékjelei. Balatonfüred. Szerk. Bándi László. 2. bőv. jav. kiad. 2005. 204.
  4. ↑ Écsy László naplója a Városi Helytörténeti Gyűjteményben
  5. ↑ Eötvös Károly: Balatoni utazás. Bp., 1982. I /Magyar Hírmondó/ 386.
  6. ↑ Écsy László naplója. – Zalai Közlöny. 1875. okt. 7. 82. sz. 2. – Veszprém, 1875. okt.3. 18. sz. 3.
  7. ↑ Eötvös Károly: Balatoni utazás. /Magyar Hírmondó/ I. Bp., 1982. 272.
  8. ↑ Orzovenszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. A helyi viszonyok, a fürdő története, gyógyhatása és a gyógyeljárás ismertetése. Pest. 1863. 64.
  9. ↑ Daday András: Az első magyar fürdőügyi tanulmányút. = Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei. 2. sz. 1956.
  10. ↑ Sólymos Szilveszter: Balatonfüred-Fürdő bencés kézben. (1743–1949) Tihany, 2003. 150-155.
  11. ↑ Balaton-füredi Napló. 1861. jún. 15. 1. sz. 6.
  12. ↑ Balaton-Füredi Napló. 1862. szept. 29. 19. sz. 153-154.
  13. ↑ Balaton-Füredi Napló. 1863. szept. 9. 21. sz.
  14. ↑ Fővárosi Lapok. 176. sz. júl. 31. 710.
  15. ↑ Fővárosi Lapok. 1867. 190. sz. 758-759.
  16. ↑ Zalai Közlöny. 1877. júl. 1. 52. sz. 3.
  17. ↑ Fővárosi Lapok 1877. 266. sz. 1273.
  18. ↑ Fővárosi Lapok. 1879. 152. sz.738.
  19. ↑ Balatonfüredi (millenium-) emlék a fürdővendégek tájékoztatására. Szerk. Mangold Gusztáv. 4. bőv. kiad. Bp., 1896. 21.
  20. ↑ Tábori Kornél: Nevezetes balatoniak: Dr. Vutkovich Sándor és dr. Vutkovich Ödön. = Balatoni Kurir. 1940. december 19. 51. sz. 2- 3.
  21. ↑ Magyar Tenger 1912. aug. 18. 7. sz. 52.
  22. ↑ Balaton. 1925. 11. sz. 125.
  23. ↑ Asbóth Miklós: Dulovits Árpád. = Füredi História. 2006. november. 15. sz. 7.
  24. ↑ Balatonfüred. 1927. jún. 11. 25. sz. 1-2.
  25. ↑ Rónai András: Térképezett történelem. 2. bőv. kiad. Bp., 1993. 231 –247.
  26. ↑ Cholnoky Jenő önéletrajza. = Vár ucca tizenhét. 1998/2. 328-329.


Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.

A lap eredeti címe: „http://helyismeret.hu/index.php?title=Écsy_László_nyaralója&oldid=14892”