Budatava településtörténetéből

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2010. augusztus 3., 17:58-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<center>Írta: Schildmayer Ferenc</center> A mai Balatonalmádi területéhez tartozik az úgynevezett Budatava is. Általában a Szabadság út melletti dombvonulat láb...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Írta: Schildmayer Ferenc

A mai Balatonalmádi területéhez tartozik az úgynevezett Budatava is. Általában a Szabadság út melletti dombvonulat lábánál elterülő sík területet nevezik így, illetve az 1930-as években Balatongyöngyének is. Ez a területrész ősidők óta Vörösberény része volt és az előbb említett út volt a határ Szentkirályszabadja felől, miután Almádi csak 1869 után lett önálló község. István nádor 1389. április 11-én kelt ítéletlevelében leírják Vörösberény határát. Az oklevél szövegéből világosan érzékelhető a dombtetőn húzódó határvonal, amely 1953-ig volt érvényben. Az 1858. évi kataszteri felmérés szerinti határ is az előbb említett helyen van. A nagy gondossággal készített felmérés a helyrajzi számok mellett feltünteti az akkor használatos dülőneveket is. Eszerint a „Kövesalja" dülő a mai 71-es számú útig terjedő terület volt. Ennek a Balaton felé eső vége a „Szilfa" dűlő. A 71-es számú úttól északkeletre eső terület a „Szili parrag" elnevezést viselte és csatlakozott a Séd patakon túli területhez, amelynek neve „Alsó lozsánta" volt. Az utóbb említett két dűlőnek a Balaton felőli vége szintén „Szilfa" dűlő névre hallgatott. A terület csaknem teljes egészében rét volt és a vörösberényiek legelőnek használták. A térképen a Budatava elnevezés nem szerepel. Tekintettel arra, hogy a térképek igen nagy gondossággal készültek arra kell következtetnünk, hogy az elnevezés később keletkezett. Ennek ellentmond egy 1816. október 4-én kelt szerződés, amelyben a veszprémi káptalan bérbe adta az almádi rétet három almádi szőlőbirtokosnak. Ugyanis a szerződés első pontjában az alábbiak olvashatók: „Én átal adtam a Tisztelt Uraknak az Almádi Rétnek őszi legelőit mostantól kezdve a hó leestéig, mégis átal adtam a Nagyobb Itatótul fogva Budatava felé egész a határszélig..."

Forrás

Új Almádi Újság. 1989. (1. évf.) 4. sz. 2 p.