Horváth ház

Balatonfüred, Gyógy tér 3.

A 210 éves, egykori Horváth ház Füred egyik legszebb és legismertebb műemléke. A magántulajdonban lévő felújított épületben apartmanokat és üzlethelyiségeket alakítottak ki. Neve többször megváltozott, de a köztudatban ma is az építtető Szentgyörgyi Horváth család nevét őrzi. Közel száz évig az ő tulajdonukban volt, a füredi Anna-bálok története ehhez a családhoz és ehhez az épülethez kötődik. (Nem tévesztendő össze Pálóczi Horváth Ádám költő községben épült lakóházával. (36.) A hagyomány szerint 1825-től házuk emeleti nagytermében rendezték meg először a messze földön híres eseményt. (1848-ban már a szomszédos, megnagyobbított Nagyvendéglő báltermében tartották az Anna-bált, majd 1880-tól, néhány év kivételével mai helyén, az egykori Kurszalonban.) A ház falán elhelyezett tábla szerint ez a Balaton-vidék legnagyobb copf stílusú épülete. A bejárata feletti erkélyt két-két vörös márvány oszlop tartja, eredeti kovácsoltvas rács díszíti. Az épület homlokzatán Zsolnay kerámiából készült tábla látható. Felirata: „Őrizd nemzeti múltunk szép emlékeit úgy, hogy bennük újulj magad is, újrateremtve hazánk.” Keresztury Dezső. Horváth-ház. Építette a Szentgyörgyi Horváth család 1796-1798-ig. 1825-ben itt rendezték az első Anna-bált. A reformkor és szabadságharc nagyjai többször megfordultak itt, köztük: Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernő, Noszlopi Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc. A ház egyik tulajdonosa Szentgyörgyi Horváth József, a szabadságharc honvédezredese volt. Itt lakott Kossuth Lajos is, sürgetve fürdőleveleiben a balatoni gőzhajózást, a környék felvirágoztatását. Az épületet dolgozóinak üdültetése céljából újjáépíttette: a Mecseki Ércbányászati Vállalat 1961-ben.” A tábla szövegében névcsere történhetett: Vécsey Ernő zeneszerző a 20. században élt. Bizonyos, hogy Kiss Ernő (1799–1859) honvéd altábornagyról, az aradi vértanúk egyikéről van szó, aki itt az első Anna-bálon ismerte meg feleségét, Szentgyörgyi Horváth Krisztinát. Az épület Blaha Lujza utcai oldalán az Anna-bál és a két fiatal emlékére 2006-ban táblát helyezett el a Nők a Balatonért Egyesület. A 18. század végén az egyre ismertebbé váló fürdőhelyen kevésnek bizonyultak a meglévő szálláshelyek. A bencés rend feloszlatása, 1786 után a fürdőtelep a Vallásalap kezelésébe került. A savanyúkúttól nyugatra eső területet felparcellázták, a felső vendéglő mellett utcát (ma Blaha Lujza) nyitottak. Magánosoknak eladásra kínálták fel a vízpartig nyúló telkeket, hogy nyaralóházakat építsenek. Az 1789-ben kiadott rendelet szerint, aki földszintes házat épített 15 évi, aki emeleteset, 20 évi adómentességet kapott. Ekkor vásárolta meg a Horváth család a savanyúkúthoz legközelebb eső két telket, valamint egy távolabbit, amelyen mai Balatoni Borok Háza áll. (Ezt a területet, miután nem építkeztek rá, a rend 1816-ban visszavette.) 1785-ben a Horváthokkal rokonságban álló Tallián család építette fel a mai Kedves Cukrászda helyén földszintes nyaralóját, majd 1798-ban elkészült a Horváth ház is. A két ház közé 1816-ban épült Fülöp József veszprémi postamester háza. Ezekben a magánházakban szállást bérelhettek idegenek is. A Horváth ház volt akkor a vidék legnagyobb szállodája, hiszen nemcsak családi használatra, hanem vendégfogadás céljára is építették. Egy 1789-ben készült rajzon látható, hogy a megvásárolt két telek kelet-nyugati irányú, keskenyebb végük mutat a sétatér felé. Krausz János 1789-ben készített tervén az épület homlokzatával a Balaton felé nézett. A későbbi, Trimel Ferenc-féle 1795-ös terven az épület kétszerese a korábbinak, és keleti a homlokzata. Ez utóbbi alapján épült fel a ház 1795 és 1798 között. Egy 1816-ban írt apátsági levélből arra lehet következtetni, hogy az épület nagyobb lett az engedélyezettnél. Ezek szerint Horváth Zsigmond úr „két helyet ugyan fölépített, de azzal a mértékkel, amely a felséges kamarátul és a Királyi Helytartó Tanácstul se adva, se engedve nem volt.” – idézi Zákonyi Ferenc. Gludovátz József és Horváth Zsigmond 1793. március 12-én kapta meg az engedélyt, hogy telket vásároljon, és arra építhessen. Hudi József levéltári adatai szerint 1794–1795-ben épült fel a ház, 1796-ban folytatódott a berendezése, 1797-ben már jövedelmet is hozott, de még 1798-ban is volt rajta csinosítani való. Építéséről többen beszámoltak: 1796-ban a bécsi Magyar Kurir szerkesztője, Décsy Sámuel írta Füredről: „Napkeleti és déli részét a Magyar Tenger mossa, napnyugati és északi oldala a legszebb és jó bortermő szőlőhegyeknek láncza láttatik, melyeken igen sok és szép épületeket tétettek némely uraságok a savanyúvíz kedvéért… Napkelet felől való dombocskán Egri püspök gróf Eszterházy Károly is egynehány szobákból álló házat építtetett. Ezen kívül most építtetnek Ludovátz(!) és Horváth Zsigmond cs. k. Tanátsos urak a Balaton partján egy roppant épületet…Nem maguk, hanem a savanyúvízhez gyűlni szokott vendégek számára építtetik ezt a nagy alkotmányt, mely hetven, nyolcvan s talán száz ezer frtba is fel fog kerülni. Eleinte azt akarták az építtető urak, hogy 72 szobák legyenek benne, de mivel illyformán igen aprók lettek volna, már most a kisebbekből kettőből fog egy lenni.” Ugyanebben az évben Vályi András is szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy „Ropant nagy épületet építtetnek itt Királyi Tanátsos Gludovátz és Tit. Horváth Uraságok, melly, ha a mint már kevés hijja van, egészszen el készül, az egész vidéknek mint egy újj tekintetet fog szolgáltatni, a savanyú vízzel élő Uraságoknak pedig kivántt(!) jó alkalmatosságokat.” Nevezetes vendége volt a háznak 1801-ben József nádor, aki Itáliából hazajövet a keszthelyi Georgikont és a füredi savanyúvizet akarta megnézni. „…Horváth Zsigmond udvari tanácsos és Gludovátz kir. tanácsos nagy és szép házában szállt meg. Rövid pihenés után fogadta a nádor a jelenlévő tábornokok és főtisztek, valamint az előkelő nemessség hódolatát, akiknek kiséretében és az itt alkalmazott Österreicher(!) dr. kalauzolása mellett megtekintette az ásványvíz-kutakat, fürdőket és más nyilvános intézményeket. A jelenlévő Horváth Zsigmond mindent elkövetett, hogy a felséges vendéget jól ellássa.” Az építtető Szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1737–1808) kiterjedt rokonságú, nagy család tagja volt. Vas megyei származásúak, nemesi előnevüket a mai Répceszentgyörgyről kapták. Horváth Zsigmond nemesi testőr volt, majd 1790-ben Sopron megye országgyűlési követe. Megkapta a kamarási címet, majd Békés megye főispánjává nevezte ki a király. Sógorával, Gludovátz Józseffel együtt Somogy megyében gazdálkodtak, majd a fejérvári őrkanonokság bérlői lettek. A bérlethez tartozott Füred közelében Akali és Dörgicse is. A füredi telkeket befektetésként vásárolták. Halála után Zsigmond fia 1810-ben grófi rangot kapott, Hugonnaira változtatta nevét. Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő gyermekként sokszor volt a Horváth ház vendége. A házat később Horváth Zsigmond másik két fia, Fülöp-János és József kezelte. Fülöp-János fia, Horváth József a szabadságharc alatt honvédezredes volt. Nem véletlen tehát, hogy a hazafias érzelmű család házában szívesen szálltak meg a reformkor neves személyiségei. A honvédezredes testvére, Krisztina, az egyik aradi vértanú, Kiss Ernő felesége lett. A hagyomány szerint az ő tiszteletére rendezték az első Anna-bált 1825-ben. Ekkor találkozhatott a két fiatal, a 20 éves Krisztina és a 26 éves huszár főhadnagy, mert a következő évben házasságot kötöttek Répceszentgyörgyön. Krisztina kilenc hónap múlva 21 évesen, kislányát megszülve Pesten elhunyt. A répceszentgyörgyi családi sírboltban nyugszik. Gyermekük hétéves korában halt meg, apja mellett az eleméri templom kriptájában pihen. 1834. július 26-án, az Anna-bál napján a ház konyhájában figyelmetlenség miatt tűz keletkezett, amely gyorsan terjedt. Az emeleti nagyterembe szorult vendégek párnákra és ágyneműkre kiugorva mentették az életüket. A tüzet nem tudták megfékezni, így a színház kivételével az egész fürdőtelep leégett. A következő évben újjáépítették, még egy emeletet kapott, ekkor lett 105 szobás a szálloda. 1835-ben John Paget angol orvos, utazó néhány napot Füreden töltött. Nem itt szállt meg, de vendégeskedett a Horváth családnál is, részt vett egy ebéden és egy bálon, amely az Anna-bál lehetett. Útitársa rajzán már a kétemeletes Horváth ház látható. A 19. század elején a Füredről szóló ismertetőkből, levelekből nem maradhatott ki a díszes és nagy Horváth ház bemutatása, amely „vendégeknek készített sok uri szobákból áll, felügyelvén arra ama finom ember Alphonso úr.” 1837-ben egy Harsányi nevű vendég szerint: „ A szép Horváth-ház egy főbb dísze Fürednek. Ez szemközt a nagy fürdővel, 2 emelete ablakain néz a sétányra és méltán állhatna Pestnek legszebb utcájában is. Csinos és igen tiszta udvara, amely rostált kaviccsal terítve, 108 jól sorozott szobája s az egészben uralkodó rend és izlés magasztalja építtető és fenntartó birtokosait, kiknek különben is oly sokat köszönhet Füred és az egybegyűlt közönség, melyet, mint összvendégeket magyar szívességgel látják, mulatozásokban részesíttetnek, számukra színészetet, hangászatot s egyéb fürdői intézményeket hathatósan pártfogolnak.” Egy másik leírásból megtudni, hogy 84 lakosztályt lehetett igénybe venni benne. 1848-ban „A Horváth ház két emeletű, a tófelüli részen látszólag három emeletü, legnagyobb épület a gyógyhelyen, igen szép kilátás van belőle a déli, s keleti részekre, 105 szobával, mellyek közöl sok csinosan, s kényelmesen, mindannyian pedig tisztán butorozvák(!); földszint lakik a házfelügyelő, ki a szobákat a vendégeknek kiadja; továbbá egy fűszer-, s egy divatáros (!) bolttal.” Már 1858-ban a tulajdonos eladósodása miatt felmerült, hogy a rend bérelje, vagy vegye meg a nagy épületet. Ez azonban nem valósult meg, továbbra is a család tulajdonában maradt. A házhoz a Balaton felé „nagy költséggel ápolt kert” is tartozott, amelyet Orzovenszky Károly fürdőorvos leírása szerint 1859-ben Szentgyörgyi Horváth Ágoston önként átengedett a fürdőközönségnek. Ugyanakkor „díszes házának, (mely már ugyis a fürdővendége nagy részének befogadására használtatik) a Balatonra néző homlokzatát egész hosszában csínos erkélylyel ellátatá.” Bizonyára ekkor az épületben is végeztek átalakításokat, mert 1863-ban már 130 szobáról írt Orzovenszky. „Magánépületek között a Horváth-család háza mind pompás alakjára, mind fekvésére nézve első helyen áll ... 130 berendezett szoba áll itt készen a vendégek fogadására, melyek az ottani házfelügyelő által adatnak ki.” Ezt a szobaszámot Mangold Henrik is megerősíti, ekkor megjelent német nyelvű könyvében. 1876-ban már ott van a földszinten Mangold Henrik gyakorló fürdőorvos nyári lakása és rendelője is. (Dr. Mangold Henrik (1828–1912) 1860-ban került, Füredre, nyaranta nem hivatalos fürdőorvosként gyógyított. Számos magyar és német nyelvű publikációjában foglalkozott a füredi gyógyfürdő egészségügyi jelentőségével. Magyar és külföldi orvostársaságok tagja volt. Ő kezdeményezte a szőlőkúra bevezetését is. Halála után felállított szobrát 1944-ben lerombolták, emléktáblája a Vasutas üdülő előtt van.) Az épület 1878-ban még a Horváth családé, tulajdonosa a honvédezredes fia, Horváth Ágoston. „A Horváthház …. többszöri újításon ment át. Az 1834-iki … tűzvész után csinosabban épült föl ... Az épület Balatonra néző része három, a templom utczára és sétatérre néző része pedig két emeletes. A Balatonra néző részen szép kilátás nyílik a tihanyi hegyekre, somogyi partokra és a Balatonra. A vendégek befogadására 130 rendezett szoba áll rendelkezésre.” Bár egyes források szerint 1866-ban már megvette Mangold Henrik az épületet, bizonyos, hogy csak az 1878 és 1884 közötti években kerülhetett a tulajdonába. 1884-ben már Mangold háznak nevezik a vendégnévsorban, 1885-ben a „Mangold lakóház” rajza és reklámja is megjelent német nyelvű könyvében. A vendégnévsorok tanúsága szerint a 19. század végén is szálltak meg a házban jelentős személyiségek, néhány név közülük: Gyulai Pál író, irodalomtörténész, Marczali Henrik történész, Vizváry Gyula, Szigeti Imre, Újházy Ede színészek, Vámbéri Ármin utazó, orientalista, Jászai Mari színésznő, Ágai Adolf újságíró, Lechner Ödön építész, Szekrényessy Kálmán, Kiss József író, Vágó Pál festőművész, Konti József zeneszerző. Óvári Lipót történész, levéltáros több éven át pihent itt. Az épület 1892-ben új nevet kapott. „A királyi udvar kitüntetése. Ő császári és apostoli királyi felsége megengedte, hogy dr. Mangold Henrik kir. tanácsos és balatonfüredi fürdőorvos; Balaton-Füreden levő palotáját, ő császári és királyi fensége Stephania özvegy trónörökösnénak a fürdőhelyen való ez idei tartózkodása emlékére „Stefánia főherczegnő-udvar”-nak nevezhesse el.” – adta hírül a veszprémi lap. (Stefánia tehát az eddig forrásokkal ellentétben nem szállt meg a Mangold-házban. A Veszprémi Független Hírlap tudósítása alapján bizonyos, hogy Esterházy László családi nyaralójában rendezték be szobáját és helyezték el udvartartását, ezt erősíti meg könyvében Gyapai Nándor is. ) 1912-ben meghalt dr. Mangold Henrik, a szállodát özvegye vitte tovább, fia lett az ügyvezető igazgató. Mangold Gusztáv (1866–1939) hírlapíró, szerkesztő, a balatonfüredi közművelődési egyesület titkára, 1902-ben a Balaton-Füred című lap főmunkatársa, a Balatonvidéki Hírmondó című lap kiadója volt. Cikkei számos lapban megjelentek, színdarabokat is írt. Egy 1914-ben megjelent ismertető szerint a villanyvilágítású dr. Mangold-féle Stefánia főhercegnő-udvarban 130, különféle nagyságú, tiszta és egészséges fekvésű vendégszoba van, de berendezett, konyhával rendelkező családi lakásokat is lehet bérelni az egész fürdőévadra. Kitűnő házi konyha áll a lakók rendelkezésére. „Reggeli, ozsonna, forralt-, forralatlan-, aludt tej stb. megrendelhető. – Gyermekek (kiséret nélkül is) egész ellátásra (pensió) elfogadtatnak. Saját társaskocsi minden vonat érkezésénél. Külön fogat minden időben megrendelhető. Pék, cukrász, divatáru-, papirkereskedés, borbély, mészárszék, szabó, cipész a házban.” A szállodát 1922-ben négymillió koronáért megvette Mangoldéktól az a részvénytársaság, amely a fürdőtelepet már 1918 óta bérelte. 1934 decemberében már hatósági zár alatt van, elhanyagolt állapotban. A bencés rend ekkor árverésen megvásárolta, így 1935. január 1-jétől a fürdőteleppel együtt ez az épület is a rend tulajdonába kerül. Tatarozását már tavasszal megkezdték, földszintjén kapott helyet a fürdőigazgatósági iroda is. A szovjet csapatok 1945 márciusában ezt az épületet is elfoglalták, 1947 nyaráig katonai kórház- és üdülőként használták. 1948-ban „A régi híres, hatalmas Stefánia szálloda, a fürdőhely középpontjában teljesen üres, kifosztott, nagy áldozatokat igénylő ujjáépítésére vár.” Közel tíz évi várakozás után került csak sor rendbe hozására, 1956 márciusától négy év alatt újították fel Kotsis Iván tervei alapján. A Nehézipari Minisztérium a Mecseki Uránércbánya Vállalat üdülőjét alakította ki benne. A 70 szobás, központi fűtésű, hideg-meleg vízzel ellátott épület földszintjén volt az étterem és konyha. A Blaha utcai fronton fodrászat és nagy forgalmú üzletek (fűszer-csemege, ékszer, illatszer, dohány, gyümölcs-zöldség, és népművészeti) nyíltak. 1960-tól telente a szívkórház betegeinek gyógyítására az üdülőt is igénybe vették. 1971–72-ben az udvart befedték, kultúrtermet, bárt alakítottak ki. 1993 óta lakatlanul állt, a rendszerváltás után magántulajdonba került. 2006-ban újjáépítve megnyitották.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.