Siloam református missziói otthon
BALATONFÜRED, HONVÉD UTCA 6/8.
A területet, amelyen a helyi védettséget élvező épület áll, csak 1894-ben parcellázták fel nyaralótelkeknek, miután a bencés rend a Veszprémi káptalantól megvásárolta. 1896-ban már Tornay nyaralóként szerepel a vendégnévsorban, még 1911-ben is ezt a nevet viseli. Építtetőjéről és tulajdonosáról jelenleg nem áll rendelkezésre több adat.
Valószínűleg ők építik a telken álló másik épületet, a későbbi Dániel nyaralót is, mert az 1900-ban készült térképen már közös kertben állnak.[1] 1909-ig bizonyos, hogy Tornay nyaraló alatt két épület értendő.[2] Az 1911-es vendégnévsorban még Tornay, 1912-ben már Quisisana nyaraló néven szerepel. (Quisisana (ejtsd. kvisziszana): gyógyhelyek, üdülők gyakori elnevezése: azt jelentette: itt meggyógyulnak.) 1913-ban a tízszobás Quisisana tulajdonosa már budai Goldberger Albert,[3] a következő évben budai Goldberger Albertné. A földszinten három szoba, konyha, veranda, az emeleten hat szobából, mellékhelyiségekből és verandából álló, két részre osztható, teljesen berendezett lakás bérelhető.[4]
A vendégnévsorban még 1917-ben is Quisisana-ként szerepel. Valószínűleg ezután kerülhetett új tulajdonosához, mert 1921-ben már eladásra kínálják teljes felszerelésével együtt a korábban „Quisisana”-nak nevezett Lídia villát.[5]
1940-ben a Vaszary u. 12. sz. alatti épületet már Hungária Pensióként reklámozzák, amelyben tíz szoba és egy fürdőszoba van.[6] Az 1940-es házjegyzék szerint Varjas Géza és felesége, Szücs Lídia tulajdona. A Dunántúli Református Egyházkerület 1949-ben vette meg az akkor már Honvéd u. 6. sz. alatti, 12 szobás „Lídia” penziót lelkészcsaládok üdültetésére.[7] Jelenleg is az egyházkerület 16 szobás, 45 férőhelyes nyaralója.
Jegyzetek
- ↑ Boleman István: A balatonparti fürdők és üdülőhelyek leírása. Bp., 1900.
- ↑ Mangold Gusztáv: Balatonfüredi emlék a gyógy- és fürdővendégek számára. Bp., [é. n.] 80. .(A könyv 1902-1909 között jelenhetett meg.)
- ↑ Balatonfüred szanatóriumos gyógyfürdő, nyaralóhely és ásványvíztelep. Balatonfüred, 1913. 28.
- ↑ Balatonfüred gyógy-és tengerfürdő szanatórium, vízgyógyintézet klimatikus gyógyhely. Balatonfüred, 1914. 72.
- ↑ Balatonfüred 1921. dec. 3. 49. sz. 3.
- ↑ Balatoni könyv és balatoni címtár. Bp., 1940. 61.
- ↑ Balatonfüred fejlődése a felszabadulástól napjainkig. 1965. Balatonfüred. 62
Forrás
Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.
