Dicenty Dezső síremléke

Helye: Református temető (bal oldal), Bajcsy-Zsilinszky u.

Felirata: Dicenty Dezső 1879-1965 Kiváló szőlész borász kutató, a M. Kir. Ampelológiai Intézet igazgatója 1920-1942 Halálának 25. évfordulóján állította a Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság

Állíttatta: Szőlészeti és Borászati Emlékbizottság

Felavatva: 1990. április 20.

Avató: Kiss Ervin szőlőnemesítő, az emlékbizottság titkára

Anyaga: kő

Dicenty Dezső szőlész, borász (Szekszárd, 1879. október 16. - Balatonfüred, 1965. április 25.). A XX. század első felében a magyar szőlészet és borászat nemzetközileg is elismert személyisége volt. Tudományos munkásságát a szőlészeti talajtan terén fejtette ki, s hazai megalapítójának tekinthető. 1905-től az Ampelológiai Intézetben dolgozott, 1920-tól igazgatója, később kisérletügyi főigazgatója volt. A balatonedericsi Állami Szénkéneggyár létrehozásának kezdeményezője, az első Magyar Állami Borkősavgyár alapítója és igazgatója volt. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt. Kiemelkedõ munkája A magyar szőlőbirtok sorsa (1936). Számos sikeres hazai és külföldi kiállítást rendezett, ezért 1938-ban a Francia Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki. Hazánk az ő közvetítésével lett a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) alapító tagja. Tevékenyen részt vett a balatoni borok népszerűsítésében, a füredi borhetek rendezésében. Füredi szőlőjét példásan gondozta. 1942-ben csak látásának romlása miatt ment nyugdíjba. 1945 után nyugdíját megvonták, kitelepítették. Füreden élt nehéz körülmények között. Látását elveszítette, idegenek gondozták, birtokának eladogatásából élt, s elhagyatva halt meg. Sírkövét a tiszteletére rendezett emlékülés keretében állították. 1990-ben arcképe megjelent a Mezőgazdaságunk Nagyjai levelezőlap sorozatban.