Babics Antal

BABICS Antal (Lovászpatona, 1902. augusztus 4. - Budapest, 1992. január 17.) orvos, politikus.

Élete

1919 és 1922 között a pápai bencés gimnáziumban tanult. 1929-ben a budapesti tudományegyetemen doktorált, majd tanulmányait Berlinben és Varsóban folytatta. A budapesti Urológiai Klinikán tanársegéd, adjunktus, 1938-tól 1943-ig megbízott vezető, egyetemi magántanár. Két évig a Budapesti Honvédkórház osztályvezető főorvosa, 1945 után a Budapesti Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, dékán. 1956 októberében Nagy Imre kormányának egészségügyi minisztere. 1963 és 1971 között a budapesti 23. sz. választókerület országgyűlési képviselője. 1949-től az MTA-nak levelező-, 1950-től rendes tagja. Az egészségügyi szakszervezetben, a magyar és a nemzetközi orvos-egyesületekben vezetőségi tag. Elsősorban a veseüreg rendszer kórélettanával, a vesekövek keletkezésének problémáival foglalkozott. Kimutatta a nyirokkeringés jelentőségét a vesemedence megbetegedéseiben. Több szaklapnak volt szerkesztője vagy szerkesztőségi tagja. Urológiai tanulmányai nemcsak a magyar, hanem a világ jelentősebb szakfolyóirataiban is megjelentek. 1951-ben Kossuth-díjat kapott.

Művei

• A gonorrheáról. Bp. 1935.
• A vese üregrendszerének patofiziológiája és műtétei. (Társszerző.) Bp. 1950.
• Urológia. Bp. 1952. - A vesék nyirokrendszere. Bp. 1956.
• A korszerű vesesebészet egyes kérdései. Bp. 1962.
• Megtévesztő kóresetek intraoperativ diagnózisa az urológiában. Bp. 1977.

Irodalom

• HAJDUSKA István: Tudósok közelről. Bp. 1975.
• KARDOS István: Magyar tudósportrék. Bp. 1976.
• KARDOS István: A 4-es számú szakszervezeti igazolvány. Babics Antal akadémikus 80 éves. = Népszava, 1982. augusztus 5.
• FRANG Dezső: Babics Antal = Orvos Hetilap, 1992. 20. sz. - GAÁL.