Nagy Béla
NAGY Béla (Cegléd, 1923. okt. 23.–Pápa, 2009. dec. 18.) festőművész. Apja: Nagy Rezső tanár.
Élete
1942-ben a Kispesti Reálgimnáziumban érettségizett. 1950-ben a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kontuly Béla, Kmetty János, Bernáth Aurél és Bortnyik Sándor tanítványaként végzett. 1951 és 1984 között középiskolai rajztanárként Hatvanban, Gyöngyösön, majd Kazincbarcikán dolgozott. Hosszú ideig vezetett képzőművész köröket. Rajzai jelentek meg folyóiratokban. Nyugdíjas éveitől több időt tudott festésre fordítani. Természetelvű, impresszionisztikus festő volt, aki azonban a modern irányzatok eredményeit is beépítette festészetébe. 1981 után Bakonykoppányban élt. Önálló kiállításai: 1985 Kazincbarcika, 1987 Miskolc, 1997 Visegrád, Pápa, 1999 Vp., 2000 Bakonykoppány. Csoportos tárlatok: Salgótarján, Tokaj, Tihany, Vp., Pápa, Miskolc, Bulgária, Szlovákia. Díjak, kitüntetések: 1943, 1944 Nemes Marcell-díj. 2009 Pro Comitatu, Veszprém. Az országos képzőművész pedagógus kiállításokon több alkalommal is díjazták munkáit.
Irodalom
- SEREGÉLYI György: Magyar festők és grafikusok adattára. Életrajzi lexikon. Szeged, 1988.
