Juhász Jácint
JUHÁSZ Jácint (Mogyoród, 1943. máj. 13.–Bp., 1999. jan. 9.) színművész.
Élete
1965-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. A KISZ Központi Művész Együttesének tagja, 1965–1967-es években a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt. 1967 után a Madách Színház tagja. Pályája kezdetén gyakran játszott zenés darabokban, később klasszikus drámák szerepeiben bizonyította jellemábrázoló tehetségét. Egyszerű eszközeivel, kimunkált színpadi beszédével, szuggesztív megjelenésével emlékezetes alakításokat nyújtott. Több kiemelkedő színházi, televíziós és filmművészeti alakítás fűződik nevéhez. 1984-ben Jászai Mari-díjat, 1996-ban Vándor Pufi-díjat kapott. – Mogyoród község temetőjében nyugszik.
Fontosabb filmszerepei
Szegénylegények (1965), Csillagosok, katonák (1967), Fényes szelek (1968), Még kér a nép (1971), A halhatatlan légiós (1971), Makra (1972), Nincs idő (1972), Kakuk Marci (1973), Autó (1974), Hajdúk (1974), Ballagó idő (1975), Az idő kezdetén (1975), Két pont között a legrövidebb görbe (1975), K. O. (1977), 80 huszár (1978), Az erőd (1978), Fábián Bálint találkozása Istennel (1980), István s király (1984), Juliánus barát (1991), Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős II. 1998).
Irodalom
- Elhunyt ~. = Napló, 1999. jan. 11.
