Ihász Gábor György
IHÁSZ Gábor György (Vaszar, 1804. jan. 12.–Eger, 1880. szept. 21.) nyelvész, tanár.
Élete
A gimnáziumot Pápán, Veszprémben és Győrben végezte. 1824-től a ciszterci rend tagja. A bécsi Pazmanaeumben és a pesti egyetemen tanult teológiát, 1830-ban pappá szentelték. 1826–1842 között Székesfehérváron, Pécsett és Egerben tanár, majd több faluban, (1842-ben Nagyesztergáron, 1843-ban Nagytevelen) lelkész. A szabadságharc alatt tábori lelkész, a bukás után 8 évi rendfogságra ítélték. Ebből 1 évet Zircen töltött, de 1850-ben már Egerben tanított. 1851-ben kilépett a rendből és világi papként működött. 1858-ban az érseki fiúnevelő intézet igazgatója, végül szentszéki ülnök Egerben. Több nyelvészeti tanulmány szerzője. A Magyar nyelvtan c. tankönyve 1846-ban Székesfehérváron jelent meg először, és még húsz kiadást ért meg. Nyelvészként a Nyelvőr c. folyóirat köré csoportosuló ortológus irányzat híve volt. Vaszaron általános iskola vette fel nevét, és az intézmény falán tábla őrzi emlékét. – Egerben, a Hatvani úti temetőben nyugszik.
Művei
- Magyar nyelvtan. Székes-Fejérvár, 1846.
- Mutatvány a magyar igeképzésből. Eger, 1851.
- A magyar mondattan főbb szabályai. Eger, 1852.
Irodalom
- KONCZ Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892.
- MEZEI Zsolt: ~ élete és munkái. Vaszar, 1994. (Magyar életrajzi lexikon: *1805. jan. 6. †1881. szept. 21.)
