Kaán Károly
KAÁN Károly (Nagykanizsa, 1867. júl. 12.–Bp., 1940. jan. 28.) erdészeti szakíró, természetvédő.
Élete
Az MTA levelező tagja. Alap és középiskoláit szülővárosában végezte. A selmecbányai erdészeti főiskolán szerzett oklevelet 1888-ban. 1889-ben Besztercebányán állami erdész, 1907-ben erdőmester. Hazai és külföldi tanulmányok után erdőkincstári szolgálatba lépett. 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol a kincstári erdők ügyeivel foglalkozott. 1919-ben helyettes államtitkár és kormánybiztos, majd c. államtitkár. Kezdeményező szerepe volt az Alföld fásításának megindításában. Igen termékeny szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Főként az erdők okszerű ápolásával, természetes felújítással, az erdőgazdaságok szociális vonatkozásaival foglalkozott az Erdészeti Lapokban megjelent számos írásában. Alapító tagja és elnöke volt az Országos Természetvédelmi Tanácsnak, és az Országos Erdészeti Egyesületnek. Csodálója volt a Szent György-hegy szépségének, természeti ritkaságainak, a hegyen lévő turistaház falán tábla őrzi emlékét.
Művei
- A természeti emlékek fenntartása. Bp., 1909.
- Erdőgazdaságpolitikai kérdések. Bp., 1920.
- A magyar föld. Bp., 1928.
- Természetvédelem és természeti emlékek. Bp., 1931.
- Alföldi kérdések. Bp., 1939.
Irodalom
- SZELEI László: ~ (1867–1940). = Tudomány és Mezőgazdaság, 1972. 6. sz.
- KERTÉSZ Károly: Tapolcai életrajzi lexikon 4. Tapolca, 2009.
