Római kori cserépégető kemence

A Balaton melléke bővelkedik régészeti leletekben az őskortól kezdődően, a vaskoron át egészen a kelta vándorlásokig. I.e. 12-ben a rómaiak meghódították Pannoniát és benne a Balaton vidékét. A Balaton (latinul: Lacus Pelso) mentén vezetett a rómaiak két fontos összekötő útvonala, az egyik az északi, a másik a déli part közelében. Nagyobb városok nem épültek a tó mentén, de a mediterrán jellegű éghajlat, a napsütötte, szőlőtermő lankák vonzották az előkelő réteget. A római kultúra nyomait főként a Balaton nyugati és északi partján találták, mivel itt voltak adottak a feltételek az ún. villagazdaságok létrejöttéhez: jóvízű források és kutak, járható utak és köves talaj. Balatonfüred északnyugati részén, a Siske forrástól nyugatra található a Papsokai vagy Siskei templomrom, mely templom a 12. században egy római villa alapjaira épült. Időrendben a legutolsó lelet, mely bizonyítja, hogy a Balatonfüred már a római korban is lakott volt, az az 1978. szeptember 26. és október 6. között feltárt cserépégető kemence, mely Balatonfüreden a Fürdő utcában található.