Anna Grand Hotel

Balatonfüred, Gyógy tér 1.

Az elmúlt években magánkézbe került és felújított egykori Grand Hotel műemlék épületegyüttese napjainkra száz szobás hotel lett. A Gyógy térre néző homlokzatán az 1786-as évszám olvasható, jelezve, hogy egy része már a 18. században is állt. A főépülettel egybekapcsolt régi kurszalon földszintjén étterem, emeletén a díszterem található, itt tartják a hagyományosan megrendezett híres füredi Anna-bálokat. Erről az épületről az Anna Grand Hotel díszterme című részben olvashatunk. Az épületre 1964-ben emléktáblákat helyezett el a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A Gyógy téri homlokzaton lévő tábla szerint a Nagyvendéglő toldalék épülete késő copf ízlésben épült 1810 körül. (A toldalék kifejezés csak a bejárattól balra eső épületrész alsó emeletére értendő.) A Blaha utcai szárnyon elhelyezett tábla szerint az egykori nagyvendéglő 1820 körül klasszicista ízlésben épült. Ma már tudjuk, hogy ez a szárny később, az 1834-es tűz után, 1836-ban épült. Az alapjaiban több mint 200 éves épületet a századok alatt sokszor bővítették, átépítették. Számos korabeli leírás és ábrázolás ismeretes róla, segítségükkel nyomon követhetjük sorsának alakulását. A savanyúvízen gyógyulni, pihenni vágyó vendégek szállásolására, étkeztetésére a tulajdonos tihanyi apátság már az 1700-as években épített néhány vendégfogadót. 1748-ban már épült vendégfogadó. Pálóczi Horváth Ádám 1785-ben készült térképén ezen a területen már állt egy földszintes ház. Ez a „a tihanyi apátság vendéglője” az un. felső traktérház, amely 1781-ben épült. Ez ma a Blaha utcai szárny középső beljebb álló részének földszintje. (Volt ekkor egy másik vendégfogadó is a telep keleti részén, de ezt az 1826-ban kitört tűz után elbontották.) Ebben a kis vendéglőben lakott a bérlő vendéglős, volt egy nagy konyhája és három nagyobb helyisége: az étterem, a biliárdszoba és a kártyaterem. Az épület déli oldalán fedett tornácos folyosó húzódott, keleti végén árnyékszékkel. A folyosóról nyílott a helyiségek bejárata, és a konyhából innen vitték az étterembe az ételeket. A szobák ablakai északra néztek. A padlástérben olcsóbb szobák is voltak. Akkoriban még nem a mai helyen, hanem itt, a vendéglő és a helyi birtokos, Oroszy Pál pincéje között vezetett Füred faluba egy földút. Az udvarra is északról lehetett behajtani. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1787-1802 között az elvett javak a Vallásalap kezelésébe kerültek. A fürdőt bérbe adták. Az ekkor készült leltárban is szerepel ez az épület: a felső-tracteur, amelynek a forrástérre néző homlokzata elé egy pince volt ásva, és a sarkán néhány bolt volt. A Helytartótanács korszerűsítést kezdett, fejlesztési tervet készíttetett 1789-ben. Az apátság által megkezdett építkezéseket folytatták, és 1800-ban a meglévő földszintes épület keleti sarkához egy emeletes, homlokzatával a savanyúkút felé néző részt kezdtek építeni. Így már lett egy nagyterme a táncmulatságoknak, egy biliárdszoba, és hat vendégszobával is bővült. A rend visszaállítása után 1802-ben, amikor az épület újból a bencéseké lett, az épület még nincs befejezve. A legrégebbi részt, a traktérházat is átépítették. Emeletet kapott, itt összesen 22 szoba volt a földszinten és az emeleten. Csak 1803-ban lett kész a klasszicista stílusú, 32 szobás, emeletes épület, amelyet ettől kezdve Nagyvendéglőnek hívtak. 1834-ben a Horváth házban kitört tűz miatt ez az épület is leégett. Újjáépítették, valamint 1836-ra elkészült a régi traktérházhoz kapcsolódó új, emeletes, nyugati szárny is 20 szobával. Így a Nagyvendéglő 52 szobásra bővült. (Ez az épületrész kijjebb épült, mint a legrégebbi épület utcai frontja. Itt volt a közelmúltig a gyógyszertár és a SZOT üdülő könyvtára). Egy 1836-ban kiadott német nyelvű fürdői tájékoztató arról tudósított, hogy a megújult, kibővített vendégfogadót és éttermet a pesti Oberhauszer testvérek vették át. Saját költségükön berendezték, és egészen újjá és elegánssá tették az éttermet és a kávéházat, amelyben két magyar nyelvű (Jelenkor, Regélő), és hat német nyelvű újságot lehetett olvasni. Az 1837-ben megjelent híradások dicsérően szóltak a kávéházról és az étteremről. Az 1840-es térképen és a korabeli ábrázolásokon jól látható, hogy a kicsit ferdén beljebb álló, régi traktérházi rész keleti végéhez csatlakozott ez, a bejáratával a sétatérre néző épület. Földszintjén a bejárattól jobbra ivószoba, balról a kávéház nyílott, emeletén 100-150 terítékes étterem. 1838 júliusában Vörösmarty Mihály Bártfay Lászlóval itt a „zöld-vörös- fejér színekkel” kárpitozott” nagyteremben ebédelt, mintegy 60-70 személy társaságában, „elég jól evénk boron és kenyerén kívül 2: két váltó ftért. – Ebéd után egy ideig a kávéházban mulatánk.” – írta Bártfay. Kossuth Lajos 1842-ben megjelent fürdőlevelében a táncteremben uralkodó gőgről ír, lent a kávéházban nincs arisztokrácia, ott azonban a kockajáték és a kártya járja. Bizonyára nem volt véletlen, hogy az Oberhauser János által üzemeltetett, Pestről Füredre tartó gyorskocsijáratnak ebben az időben a Nagyvendéglő a végcélja. Valószínűleg elsősorban az itt megszálló vendégeket szállította a zárt, hatablakos, tizenkét utas befogadására alkalmas négylovas kocsi Fehérváron és Várpalotán át. A pesti Nagy Pipa vendéglőtől indult, amely szintén Oberhauseréké volt , itt pihentek a lovak és a társasbatár. Közelben volt a Vadászkürt és az Angol királyné szálloda, amelynek vendégei gyakran igénybe vették az Oberhauser-féle balatoni társaskocsit. 1847-ben a Pesti Divatlap szerint Oberhauser János járata hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton reggel 5-kor indult, aznap este 7-kor már a Nagyvendéglő előtt volt, és másnap indult vissza. Még 1848-ban is járt Oberhauser János gyorskocsija. 1847 után a Lobmayer-féle másik járat is Pestről indulva Keneséig jött, s a Kisfaludy hajón Füredre utazókat szállította. A Nagyvendéglőnek nevezett épület tíz évig, 1837-től 1848-ig maradt ebben a formájában. A hely szűkösnek bizonyult, ezért Bresztyenszky Béla apát 1847–1848-ban a keletre néző főépületet északi irányban bővítteti. A Nagyvendéglő bejárata mai helyére kerül, csehsüveg boltozata alatt lehet az újonnan épült, s a pesti Pilvax kávéházhoz hasonló kialakítású kávéházba belépni. A terem kilenc boltmezőre osztott mennyezetét négy sima kőoszlop tartja. (A klasszicista építészet szép emléke így látható ma is.) Az emeleten nagyobb lett az étkező és táncterem, így a Horváth házban tartott Anna-bálokat ettől kezdve harminc éven át itt tartották. 1849-ben tizenegy boltot alakítottak ki a „a kápolnába vezető utcában a nagy vendéglőnek déli szárnya alatt.” Negyven évig itt maradnak, 1889-ben megszüntetik őket, a megmaradó két bolt bekerült az épületbe, de bejáratuk továbbra is az utcáról nyílott. A Balaton-Füredi Napló című idénylap jóvoltából 1861–1863 között a fürdőélet minden mozzanatáról, így a Nagyvendéglőben történtekről is értesülhetett az olvasó. 1861-ben szinte naponta tartottak táncestélyeket, még szeptember elején is „…az igen derék, minden jóra kész s a vállakozásokban igen tevékeny vendéglős Mayer Antal által az ő nagy, fényes és eléggé ismert táncztermében…” 1862 júniusában fuvola- és zongorahangversenyt is rendeztek, augusztus 7-én pedig Auer Lipót hegedűművész és testvére Emilia adott hangversenyt. 1862-ben Mayer bővíti a szórakozási lehetőségeket, elsőként vezeti be a tombolát, megszaporodnak a táncestélyek: „… ezentul minden ünnep és vasárnapokon az estéli után, belépti díj nélkül, éji 12 óráig tartó tánczestélyt ád. Esős napokon pedig más nagyobbszerű fürdők példájára, az unatkozás mellőzhetésének tekintetéből az ugynevezett Tombola játékot fogja megnyitni termeiben.” A legnagyobb esemény azonban mindig az Anna vigalom volt a nagyteremben. 1862-ben így zajlott: „Gazdag zöld lombokkal öltöztetve díszeskedik a lépcsőzet alsó nyílásának boltozatja, – minden lépcső más és más, nemesnél nemesebb élő virágok bájos színjátékával mosolyog és tisztelg az érkezőnek”…„Fényes volt a nagyterem, minőnek tán még nem láttuk, – minden részén a legünnepélyesebb fölszereltetés és diszítés, – a nagyszerű világítás majd nem a nap sugaraival vetélykedett – a virágok ambrózia illatárja üdítőleg hatott, – az elfoglalt nyughelyek a szépnemnek legbájosabb csillagait tünteték, míg egyszerre zörejes hangot adván a szegedi jeles zenekarnak harsogó hangszerei, nyitányul a dörgő Rákóczi indulóval kezdék meg a vigalom zenéjét, mely a szűnóráig tartott tánczrend szerént két lassú magyart, két lassú csárdást, három franczia négyest és egy mazur polkát játszott le.” „A férfiak átalában mind, a hölgyek is egy kivétellel mind nemzeti és igen díszes, fényes öltözetekben jelentek meg A szünetben a színkör épületének befejezésére tombolát tartottak. „Szűn óra után három lassú csárdást, egy füzér tánczot és egy franczianégyest tánczolt még a kedélydus társaság…” Az est és a vigalom királynéját most és a jövőben is titkos szavazattal és többséggel választják meg. Ő kapja a legszebbiknek adatott aranyalmát, és erről egy iratot is.” Ebben az évben az Erdélyből jött Kozma Irma „estkirályné” kapta az „Annavigalom aranyalmáját”. 1862. augusztus 16-án először rendez Mayer új ötletként, új nevet adva Auróra bált, amely „az első e czím alatt”, ahol tombola volt, szavalattal és énekkel egybekötve, vacsora és tánc. A Nagyvendéglő tánctermében tartották augusztus 28-án a Balaton szabályozásával kapcsolatos ülést is. Ebben az évben a kávéház és a régi színház közti téren „egy kies és finom izlésű kávécsarnok készült a felső sétatérre és a Balatonra szolgáló kilátással, mint látszik, kedves és igen keresett időtöltési helye a közönségnek s jó számítás volt, a közönség élvezetét ekkép is minél inkább megszerezhetni. 1863-ban elkészült a kávécsarnok felett, a helyi lap tudósítója által gyönyördének nevezett nyári étterem. Écsy László fürdőfelügyelő lakása is a Nagyvendéglőben volt. Feladata a „fürdőhely gazdászati ügyeinek kezelése és a belrend s fürdőszabályok szigorú fenntartása”. Ő gondoskodik a fürdővendégek szállásolásáról, kényelméről, rendes ellátásáról és mulattatásáról is, mindenben felvilágosítást ad, minden panaszt meghallgat, „minden visszaélést megszüntetni, minden hiányt orvosolni törekszik.” 14 év után, 1866-ban új bérlő jött az uradalmi vendéglőbe, Mayer Antalt Rabsch Róbert váltja, aki 10 évig, 1877-ig marad. Míg az előző évben az olcsó étkezést dicsérte, 1867-ben már arról panaszkodik a Fővárosi Lapok tudósítója, hogy a vendéglő drága, a fogas drágább, mint Pesten az Angol királynőben. 1878-ban már a megnyerő és előzékeny Károli Nándor a Nagyvendéglő éttermének új bérlője. Ekkor az egyemeletes Nagyvendéglőben még mindig 72 kényelmesen bútorozott szoba állt a vendégek rendelkezésére. Előnyös, hogy az itt lakók lakásuk folyosójáról födött helyen mehetnek a nagy ét- és táncterembe, valamint a díszes kávéházba. Konyhája és pincéje az első Füreden, tágas és kényelmes kávécsarnokában fagylalt, jeges kávé is kapható. A vendéglő termeiben szokott tartatni a hires Anna bál. 1882-ben is még Károli Nándor vezeti az éttermet, a következő években kerülhetett más bérlőhöz, mert 1887-ben már a Vild (!)-féle vendéglőt emlegetik. Az éttermet és a kávéházat ezután még húsz éven át, 1907-ig Wild Péter bérli. 1889-ben, amikor az egész fürdőtelep megújult, a Nagyvendéglő nevét is megváltoztatták. Az 1888-as vendégnévsorban még korábbi nevén szerepelt, a következő évben már Grand Hotelként. (Ekkor kapja a Klotild udvar nevet az Ó fürdőház, az Új fürdőház elnevezése ettől kezdve Erzsébet udvar.) Elnevezését tehát az eddig ismert vélekedéssel ellentétben, nem 1913-ban, hanem 25 évvel korábban kapta! „Az ó-vendéglő (most Grand-Hotel) épülete szintén ujjá van alakítva minden zugában – északra néző folyosói beüvegezve, szobái ujra festve s ujra butorozva, – szóval bármerre lépünk, mindenütt ujítás, mindenütt kedves meglepetés.” Ekkor bontják el a Templom utcai oldalon álló boltokat is. 1892-ben „Wild Péter a nagyvendéglő közbecsült bérlője” letette a honpolgári esküt, s ezzel a magyar állam honossági kötelékébe lépett. Ez alkalomból 25 forintot adományozott a szeretetház javára. Nem véletlen, hogy Wild Péter húsz évig maradt bérlő. Az általa vezetett étterem és kávéház a tudósítások szerint minőségével és olcsóságával is kitűnt. 1902-ben a túlpartról idelátogató vendég szerint Füred olcsóbb, mint a többi balatoni fürdőhely, nála olcsóbban lehet étkezni, mint a fonyódi vasúti szállóban. 1900-ban az épületben van a posta, távirda és telefon hivatal és a szolgabíró hivatalos hivatali helyisége is.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetés épületei. 2008.