A balatonalmádi róm. kat. egyházközség története
Adva van egy filoxera által kipusztított szőlőhegy (1882). A debreceni Déri Múzeum őrzi Telepy Károly festményét „Almádi szőlőhegy". A Balaton- és Érmellékére jellemző pincegádor. Pusztuló félben. Körüle sivár, kiégett vörös talaja. Siralmas kép. Csak a rózsáló színben hangolt tónus teszi reményessé. Lakóinak lelki ügyeit a vörösberényi plébánosok látják el. Közigazgatásilag fele Szentkirályszabadjához, másik fele Szárberényhez tartozott 1872-ig.
A Lok dűlőrészen szőlő alá forgatáskor római kori épületmaradványokat, sírkamrákat, oszloptöredékeket, téglákat mentettek be a veszprémi múzeumba, mikor az már kultúrigény lett. Tehát lakott hely volt. Legalább az a rész, mely az Öreghegytől a Malompatakig terül. Középkori okleveles tanulság kettő fordul elő. A veszprémi káptalan 1493, 1519-ben határjáráskor „Almádi szőlőhegy"-nek említi. Kezdettől káptalani birtok. Tévesen az almádi bencés apátsággal vétették össze. E múltja tudákos megírója egyenesen szárberényi „dömés apátságot" írt (Sz. M.). Szárberény Vörösberény okleveles neve. Szár: szirtet jelent. Vörös jelzőjét a régi lakosok nem a kövének, a permi homokkőnek színéről, hanem a jezsovitákról, kiket „Vörösbarátoknak" hívott a pálos fehér, a ferences cseri s a premontrei fehér papokkal szemben. A Jézus társaság rend fennállásáig Almádi hívei is a freskós, remek barokk csodába jártak istentiszteletekre. Eltöröltetésük után, 1773-tól világi plébániává alakul. Anyakönyvei 1746-tól vezetve s ott már Vörösberény a neve.
