Balatoni Szövetség

Balatoni Szövetség története.

Dr. Óvári Ferencnek a Balaton-kultusz apostolának.

"Nemes, munkás életének

Javát neki áldozod.

Vedd szívesen, ha itt érte,

Pannónia szép tündére

-Sebekért vigasztalásul-

Dőlt szövegMúzsám karján eléd járul

S hálásan rád mosolyog…"

L.(ampért). G.(éza).

Kezdetek - Balaton Egylet

"Akik ma is, nem mindig jogtalanul elégedetlenek a Balaton vidékének idegenforgalmi szempontból tekintett állapotával; fogalmuk sincs arról a munkáról amelyet félszázadon át végezni kellett a Balaton körül, hogy máig elért (végzetes válságos esztendők által megszakított) haladás létrejöhessen." Olvashatjuk Sziklay János "Mit csinált a Balaton Egylet?" című 1935-ben kiadott, "Adatok a Balaton-vidék történetéhez" alcímű munkájában. Valljuk be, bizonyos értelemben jelenleg is időszerűek Sziklay mondatának egyes megállapításai.

A Balatoni Szövetség történetét nem lehetséges a megelőző szervezetek, vagy egyes személyek, többnyire áldozatos tevékenységének említése nélkül ismertetni. Egyrészt a Balatoni Szövetség megalakulását megelőzően létrejött különböző, lényegét illetően azonos célokat megfogalmazó fürdő- és egyéb egyesületek, másrészt a Szövetség megalakítását előkészítő tevékenység megismerése alapja a történetnek.

A Balatonnal kapcsolatos gondok és problémák már az 1800-as években, főleg azok második felében jelentkeztek, ugyancsak ettől kezdve számíthatjuk a Balatonhoz kötődő fejlesztések kérdését. Egyre nagyobb mértékben foglalkoztatta az illetékeseket, közülük is inkább az akkor Zalai partnak nevezett északi partiakat a Balaton jövője, aminek érdekében nem keveset tettek is. Igen fontos esemény volt a Balaton déli partján megépült vasút 1861. április 1-én történt megnyitása. Nem kevesebb jelentőséggel bírt a szabályozott Sió-csatorna 1863. októberi felavatása. Ez tette lehetővé a Balaton szintjének szabályozását, aminek véghezvitelére több társulat is alakult. A megnyitó beszédből néhány gondolatot érdemes idézni, ami tájékoztat jelentőségéről: "… másrészről hajózási, így országos közlekedési szempontok egy valóban nagyszerű, s biztos, kikötő is rendeltetett építeni azért: hogy annak segélyével nagyobb szelek alkalmával, az illető hajók tökéletes menhelyet találjanak, és a Balaton-Füredi vendégeknek, miután a fürdőhely hazánknak kétségtelenül egyik leghíresebb és leglátogatottabb pontja megszereztessék azon kényelem: miszerint a déli vaspályáról Siófoknál leszállva, ott közvetlenül a balatoni gőzösre léphessenek át."

E néhány sor rávilágít a Balaton és környéke helyzetére az 1860-as évek elején. Már a reformkorban nagy vendégforgalmú Balatonfüred az északi Balaton-parton csak kocsival volt elérhető, a vasúti összeköttetést Budapesttel a Balaton egyetlen gőzhajója, a Kisfaludy biztosította. Nyilvánvaló, hogy ez időtől kezdve folyamatosan jelentkezett az igény az északi parti vasút megépítésére. Több kötetre való újságcikket, felhívást, híradást jelentettek meg különböző újságokban, elsősorban az érintette terület, Veszprém és Zala vármegyék lapjaiban. Számtalan írásban, vagy értekezleteken jelenik meg egy olyan egyesület, vagy szervezet létrehozásának igénye, amelyik felkarolná a Balaton fejlesztésének ügyét minden vonatkozásban, de mindenkor kiemelten említve a vasút hiányát és az északi part ebből származó gazdasági, vendégforgalmi hátrányát.

Többek között a Veszprém című hetilap 1877. október 7-én megjelent számának vezércikke is foglalkozik ezen kérdéssel, egyben felhívással fordul az érdekeltekhez a "Balaton Egylet" megalakítása érdekében. A lényeget tekintve a hetilap december 9-i számában megjelent újabb felhívás megismétli ezt az óhajtást.

A Balatoni Szövetség történetét vizsgálva nem hagyhatjuk ki az egyik legfontosabb "előd" szervezetet, az 1882. augusztus 24-én Balatonfüreden megalakult Balaton Egyletet, mert valójában az ő munkájukat folytatta a Balatoni Szövetség, a kornak megfelelően kiterjesztve és korszerűsítve. A megalakulásról a Pesti Hírlap 1882. augusztus 25-i számában így tudósított: "A Balaton Egylet alakuló közgyűlése ma délelőtt tartatott meg a gyógyteremben, szinte meglepő lelkesedés mellett. A közgyűlés délelőtt és délután tartott ülésén letárgyalta az alapszabály-tervezetet és megválasztotta a tisztikart." Különböző szakosztályokat is választottak az irodalmi szakosztály elnöke Jókai Mór lett, aki mint füredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen.

A Balaton Egylet közel 12 évig működött, nem kevés problémával terhelt időszak volt ez. Nem egy esetben át akarták alakítani, más arculatot adni neki, szervezeti módosításokat hajtottak végre ám mindezek kedvezőtlenül befolyásolták az eredetileg kitűzött célok megvalósítását. 1891. augusztus 2-án Balatoni Kultúregyesületté alakult át, ami lényegében fúziót jelentett a Dunántúli Közművelődési Egyesülettel. Korabeli értékelés szerint a Balatoni Kultúregyesület alapszabálya szinte a régi Balaton-Egylet alapszabályával megegyező volt. A sok nehézséggel küszködő Balaton Egylet utolsó rendezvénye volt az 1894. február 2-án Budapesten megrendezett Balaton bál, majd rövidesen kénytelen volt teljes egészében beleolvadni a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe. "Így kellett eltemetni a nagy eszmét egy egész évtizedre" írta Sziklay János az előbbiekben említett művében. A Balaton Egylet több mint egy évtizedes tevékenységét bemutatni nem lehetséges e rövid írás keretében és talán nem is indokolt a Balatoni Szövetség történetének ismertetésében, de azért fennállásának néhány jelentősebb eseményét fel kell idéznünk.

Megindította a rendszeres sajtópropagandát, közönséget toborzott a Balatonnak, megrendezte az első termény-, bor-, szőlő-, gyümölcskiállításokat, megindította az új gőzhajózás létrejöttének előmunkálatait. Kiadta az első balatoni tájékoztatót Sziklay János tollából, "Balatoni Kalauz. Kézikönyv Turisták és Fürdőzők számára" címen, amelyik 1889-ben jelent meg Budapesten. Ez a 150 oldalas könyvecske volt az első és egyben az utolsó száma a Balaton Egylet hivatalos értesítőjének, amit előzetes terveik szerint folyamatosan szándékoztak kiadni. Tartalma megfelelt a címében megfogalmazott ajánlásnak, mert ténylegesen az első ismertetője volt a Balaton tágabb értelemben vett környékének, miután Sümeg és Veszprém települések bemutatására is kiterjedt.

A Balatoni Szövetség megalakulásáig még közel tíz év volt hátra, ami nem múlt el esemény nélkül a Balatonnal kapcsolatos kérdéseket illetően. Számtalan cikk és egyéb írásmű jelent meg ebben az intervallumban, mindannyian sürgették a Balatonnal kapcsolatos gondok megoldását, az ehhez célszerűen alakított egyesület, vagy hasonló szervezet létrehozásán keresztül. Közülük kettőt külön is érdemes megemlíteni. Nevezetesen a Veszprémi Hírlapban megjelent két cikk, 1898 január 23-án és ennek folytatásaként január 30-án "Balaton Egyesület" és "A Balaton-Egyesület kérdéséhez" címmel. Mindkét írás több oldalról megvilágítva, hosszan fejtegeti az egyesülés szükségességét, kezdve a háziipar megteremtésétől az "...oly régóta vajúdó, Keszthelyről Veszprém felé vezető balatonmelléki vasút ügyét" előbbre vivő munkálkodásig. Minden a témával összekapcsolható újságcikk, illetve bármilyen írás legfontosabb igényként az északi Balatonparti vasút megépítését fogalmazta meg, ami abszolút mértékben érthető volt, miután a déli parton már közel. 40 éve közlekedtek a Déli Vaspálya Társaság szerelvényei.

Láthatóan mindjobban megerősödött a szándék, hogy valamilyen egyesület létrehozásával egyesítsék erőiket a gondok megoldása érdekében. 1904. március 19.-én a budapesti Royal Szálló magyar szobájába Siófok és Almádi községek fürdőkonferenciát hívtak össze. Ezen dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő vetette fel a gondolatot, hogy meg kellene alakítani a "Balatonmelléki Fürdők Szövetségét". A jelenlevők között nagy tetszést aratott a gondolat és mindjárt el is határozták megvalósítását. Felkérték dr. Perger Ferenc, dr. Fittler Dezső, dr. Szaploncai Manó, Lingl Valérián és Várady Gyula urakat, hogy Dr. Óvári elnöklete alatt alakítsanak bizottságot az alapszabályok kidolgozására. Egyúttal azt is elhatározták, hogy a nyár elején Siófokon alakuló közgyűlést tartanak. A Royal Szállóban tartott értekezleten egyébként 27 személy volt jelen Bélaváry-Burghard Konrád főrendiházi tag elnökletével.

Megalakulás

1904. június 22-én Tallián Béla földművelésügyi miniszter a felmerült problémák, valamint azok számtalan sajtóvisszhangjának hatására értekezletet hívott össze Balatonfüredre. Meghívót kaptak a fürdőtulajdonosok, a parti birtokosok, a Balaton áradásai következtében veszélyeztetett területek gazdái, Somogy, Veszprém, Zala vármegyék főispánjai, a közigazgatás főbb tisztviselői, gazdasági egyletek képviselői, a Balatoni Halászati Részvénytársaság képviselői, műszaki és vízépítési szakemberek, tehát mindazok, akik a Balaton vízszintjének meghatározásában érdekelve voltak.

Az egyéni, birtokosi érdekeken túlmenően a balatoni fürdőhelyeknek is nagyon fontos volt a kérdés rendezése, mert például az előző 1903-ik évben a somogyi oldalon 6-700 méterre a parttól csak térdig ért a víz és az északi part fürdői is rossz helyzetbe kerülve, különböző műszaki megoldásokat javasoltak. Lóczy Lajos egyetemi tanár is részt vett az értekezleten, akinek "előadása az értekezleti disszertációk koronáját képezte, melyért nemcsak zajosan megtapsolták, hanem jegyzőkönyvi köszönetet is szavaztak a népszerű tudósnak." olvasható az igen részletes tudósításban.

Ilyen előzmények után, 1904. augusztus 11-én délután került sor a nagyjelentőségű eseményre, a Balatoni Szövetség megalakítására. A Szövetség céljául tűzte ki a balatoni fürdői élet fejlesztését, a fürdők közös érdekének megóvását és általában a Balaton-parti gyarapodás előmozdítását. A Szövetség tiszteletbeli elnökévé Széchenyi Imre grófot, a minden nemes célért küzdő férfiút választották meg. Az egyik alelnök pedig dr. Óvári Ferenc lett, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Balatoni Szövetség megalakításában, valamint az azt megelőző előkészítő munkák során. Az esemény jelentőségét aligha szükséges külön méltatni, helyette álljon itt a Veszprémi Hírlap tudósítójának részletes beszámolója, aminek alapján érzékelhető a Szövetség megalakulásának méltán nagy jelentősége.