Nemzetközi esemény Almádiban

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2013. március 29., 18:17-kor történt szerkesztése után volt.

Írta: Schildmayer Ferenc


90 éve annak, hogy az első nagy nemzetközi esemény lezajlott Almádiban. A III. Nemzetközi Tűzoltó Kongresszust Magyarország rendezte, és ennek programpontja volt a Balaton meglátogatása, aminek záróeseményére Almádiban került sor 1904. augusztus 21-én. A budai déli állomásról indult el a 156 tagú, vegyesen hazai és külföldi képviselőkből álló delegáció. Programjukat dr. Óvári Ferenc, az Országos Tűzoltószövetség alelnöke állította össze, és fáradhatatlanul buzgólkodott annak sikerén.

Aligánál pillantották meg először a Balatont, és elragadtatással szemlélték egészen Balatonföldvárig, ahol kiszálltak a vonatból. Pompás fürdés és villásreggeli után a Baross gőzhajóra szálltak, és Doma Ferenc Almádi cigányprímás bandájának — természetesen a szezonra szerződtetett zenekarról van szó — zenéje mellett hajózták körbe a Balatont. Szigliget, Badacsony, Révfülöp, Tihany, Balatonfüred, és Alsóörs útvonalon csodálták meg a táj szépségeit.

„A hajó a szépen feldíszített Balaton-Almádinál délután pont 4 órakor kötött ki, hol is óriási néptömeg várta a vendégekkel megtelt „Baross”-t. A kikötőn a veszprémi járás nevében a vendégeket Kerényi Andor főszolgabíró, Almádi község nevében Báthori József körjegyző, a 120 tűzoltóból álló csapattest élén pedig dr. Benkő Károly veszprémi tűzoltóparancsnok fogadta szép beszéd kíséretében a veszprémi, almádi és vörösberényi önkéntes tűzoltótestületek nevében, amire gróf Széchenyi Viktor, az Országos Tűzoltószövetség elnöke válaszolt, megköszönve a kivonult tűzoltóságnak és a vörösberényi tűzoltó zenekarnak szíves megjelenését.

A külföldi vendégek el voltak ragadtatva a kies Almádi fürdőhely szépségén és előrehaladásán, valamint a Kneipp-gyógymód látogatottságán.”

A fogadtatás után estebéd várta a társaságot a Hattyúban, a nagy gyógy- és táncteremben, amin a helybéliekkel együtt 250-en vettek részt. „Felköszöntőket a világ minden nyelvén hallottunk” — írja kis túlzással a tudósító. Az elsőt magyar és francia nyelven gróf Széchenyi Imre Fejér megyei tűzoltó főparancsnok mondotta dr. Óvári Ferencre, „kinek hervadhatatlan érdemeit emelte ki a tűzoltóság és a Balaton-kultusz emelése körül” A harmadik felköszöntőt dr. Benkó Károly veszprémi tűzoltó parancsnok mondotta, kiemelve a Széchenyi család jelen levő két tagját, gróf Széchenyi Viktort, az Országos Tűzoltószövetség elnökét, valamint gróf Széchenyi Imre Fejér megyei parancsnokot. Igen szép beszédben emlékeztetett a magyar nép szabadságszeretetére Armand Grébauval párizsi városi tanácsos. Otto Edwin Sachs angol ezredes, londoni tűzoltó elnök a kongresszus magyar rendezőségére ürítette poharát, Wilhelm Karl Meister titkos tanácsos Berlinből a tűzoltóság egyetemleges eszméire, az emberszeretetre mondott nagyszabású beszédet.

Lukács Gyula fővárosi hivatásos tűzoltótiszt magyar, orosz, német és francia nyelven szólva a különféle nemzetek tűzoltóinak bajtársias összetartozására ürítette pezsgőspoharát. Beszédet és köszöntőket mondtak még gróf Zichy Jenő titkos tanácsos, dr. Gustav Marie, a luxemburgi tűzoltószövetség elnöke, Alexander Litwinoff, a szentpétervári parancsnok, Victor Rauter, a belga országos szövetség elnöke, Giuseppe Fucci római tűzoltóparancsnok és Milos Komandina boszniai főparancsnok.

A „kedélyes lakoma” este 7 órakor végződött és a társaságot az almádi kikötőben óriási közönség részvétele mellett dr. Óvári Ferenc és a tűzoltó csapat élén dr. Benkő Károly tűzoltó parancsnok búcsúztatták el a vendégeket. A külföldiek háláját és elismerését Westphalen hamburgi tűzoltó főparancsnok tolmácsolta német és francia nyelven.

Nyolc órakor ért a hajó Siófokra s onnan még az éjjel Budapestre utaztak a vendégek, nem győzve dicsérni a látottakat, dr. Óvári Ferenc vendégszeretetét és pompás borait.

A kor szokásának megfelelően a kiránduláson részt vevő hölgyek névsorával zárta cikkét az ez alkalomra kiküldött tudósító.

Forrás

Új Almádi Újság 1994. (6. évf.) 8. sz. 3. p.