I. András
(1015-Zirc, 1060 ősze) magyar király. Vászoly (Vazul) másodszülött fia, Salamon apja. 1046-tól 1060-ig Magyarország negyedik királya.
Élete
1037-ben Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem leányával, Anasztáziával kötött házasságot. Apja megvakítása után testvéreivel, Leventével és Bélával a kijevi udvarba ment, ahol megkeresztelkedett. Trónra jutását a nagyurak mellett elősegítette a Péter elleni mozgalmakkal egy időben kirobbant pogánylázadás is. Ígéretét visszavonva leverte a Vata vezette felkelést. Uralkodásának első felét a királyi hatalom és a kereszténység helyreállítása, valamint a magyar-német viszony rendezése foglalta le. Fiát, Salamont 1057-ben megkoronáztatta. Az ellenségeskedések a német-római birodalommal csak III. Henrik császár 1056-ban bekövetkezett halála után kötött békével szűntek meg, amikor a császár leányát Salamon herceggel jegyezték el. 1060-ban háború tört ki a király és öccse, Béla között. Ennek során csatát vesztett, lovak tiporták el. Nem sokkal később Zircen, a vadászházában (királyi pihenőhely) belehalt sérüléseibe. Az általa 1055-ben alapított tihanyi bencés apátságban temették el, ahol sírköve fennmaradt. Tihanyban a Visszhang-dombon, az Echó Vendégház falán emléktáblája van. Az apátság épülete előtt álló, Alapító c. szobor Varga Imre alkotása.
Irodalom
- MÁTYÁS Flórián: Egy honfoglalás előtti magyar hadjáratról Németországban és I. Endre, Kálmán királyaink halála évéről. Bp., 1898.
- PAULER Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Bp., 1899.
- SZÉKELY György: Magyarország története. Előzmények és a magyar történet 1242-ig. Bp., 1984.
- UZSOKI András: I. András király sírja Tihanyban és a sírlap ikonográfiai vonatkozásai. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 17. sz. Veszprém, 1984.
