A Sió csatorna történetéből... (II. rész)
A Sió csatorna meglétét igazolja egy 1817. évben kelt szerződés, amelyik a csatorna tisztítására vonatkozik. Az írás így szól:
„Conractus“
„Melly Szerént én az Tettes (Tekintetes) Aszszonyságom parantsolatjábol Vámosi Árok Mecöket meg fogadtam olly formán, hogy Eök Sio árkát a melly már egisen el tellet, és sok károkat okozván meg tisztogassák emberüen Silességére nizve tizenegy Suk (láb), a mely ugy kivántatott, mivel a partja nagyon be düledezett, méllységére pedig a mind a viz folása kivánni fogja, a melly munkájokért öl-számra fogadván öliért ki alkudtam, az az ugy értvén, hogy minden ölért 1 forentot fogunk Nekik adni, de egyebet Semmit se italt, se ételt.
Költ Pamukon 23 Jun. 1817
Tettes Illésné Aszszonyság Gazdája
Bognár János“
A szerződés létrejött, a munkát elvégezték, amit az előbbi irat hátsó oldalán a következők szerint igazol Bognár János.
„A Mirisen (mérésen) az Tettes Aszszonyságnak a Gazdája is jelen volt, és találtatott Az T.Aszság (Aszszonyság) riszire 86 öl Az Én Aszgom (Asszonyságom) riszire pedig 41 a melly már ki is vagyon füzetve.“
A munka 127 öl, kb. 235 méter kiterjedésű Sió szakaszra vonatkozott, de nem tudjuk a csatorna melyik részén készült a tisztogatás. Pamuk falu, ahol a szerződés keltezve van, mintegy 30 km-re fekszik a Sió csatornától, valamint az sem ismeretes, ki volt a “Tekintetes Illésné Asszonyság“ akinek a nevében eljárt Bognár János. Tehát csupán az a biztos, hogy akkoriban volt Sió csatorna, és valamilyen célt szolgált. Legvalószínűbb, hogy malmokat hajtott felduzzasztott vize.
Mint már szó esett róla az 1862. augusztus 28-i füredi értekezleten meghozták a szükséges döntést a Sió szabályozására. A munka elkészültével 1863 októberében került sor az ünnepélyes megnyitásra, amelyen “egy társulati tag” (személye nem ismert) a “A Balaton és Sió szabályozása történelmének vázlata” című előadásában részletesen ismertette a folyamatot. A26 oldalas füzet ismertetésére nincs lehetőségünk. Az előadó visszatekint az 1825-27. évi Sárvíz csatorna (ebbe ömlik a Sió) szabályozására vonatkozó törvényre mint kezdetre és az azóta történt eseményekre. Végül hat pontban összegezi a nagyszabású munka eredményeit a következők szerint.
“Ezekben foglalvák a Balaton, és Sió szabályozásának történelmi adatai melyekből következő nagyszerű hazai és így országos hasznú eredmények merülnek fel; és pedig;
I.) A Dunának a Balatonnali egy szabad hajókázó csatorna általi közvetlen összeköttetése.
II.) A Balaton menti mocsároknak, melyek a leszállítandó víz által nyerendő térrel együtt körülbelül 34000 holdakat tesznek, kiszárittatása.
III.) A 4000 holdakra terjedő Sióberki posványoknak lecsapolása.
IV.) A déli vaspályának, mely hazánkban az adriai tengerhez vezető egyetlen vonal, és így közlekedési és kereskedelmi tekintetben mindenesetre a legfontosabb, a jégtorlaszok általi károktóli mentesítése.
V.) A Balaton- Füredi fürdőhelylyeli közlekedésnek biztos és kényelmes megkönynyítése; végre
VI.) Azon elvitázhatlan tekintet: hogy az előbbi posványokat termékeny földek, és viruló rétek fogván felváltani, ez által nemcsak a nemzetgazdászat fog nagy mérvben emelkedni, hanem a Balaton környéke is, mindenesetre még szebbé, és regényesbé emeltetni fog.”
Zárszóként a “Főtisztelendő Benedekrendi Szerzet”-nek mond köszönetet a következő szavakkal “…melynek hazai ügyeink körül szent István első apostoli királyunk országlása óta oly sok és bokros érdemei vannak…”
Ehhez tudni kell, hogy az időben a Szent Benedek rend birtoka volt Siófok (akkor Fok) és Balatonfüred (akkor Savanyúvíz).
Remélhetőleg ez a rövid áttekintés képet ad a Balaton-környék történetének egy kis szeletéről.
Forrás
Új Almádi Újság 2002. (14. évf.) 4. sz. 2. p.
