Ángyán János

(Vörösberény, 1768. ápr. 9. – Veszprém, 1846. jan. 5.) író, ref. lelkész.

Élete

Vörösberényben kezdte iskoláit, 1780-tól a debreceni kollégium diákja, 1795-től Hajdúböszörményben rektor. 1797–1798-ban a jénai egyetem hallgatója. Külföldi tanulmányai befejeztével Szeghalmon, Pápán és Pécselyen helyettes lelkész, majd 1808-ban a veszprémi ref. gyülekezet prédikátorának választották meg. 1825-től egyházmegyei főjegyző és tanácsbíró. Kisebb írásai a Szépliteratúrai Ajándok c. lapban, a Tudományos Gyűjteményben, az Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban jelentek meg.

Művei

A virtus tetején épült dicsőség temploma. (verses mű.) Nagyvárad, 1807.

A keresztény ember kézikönyve. Veszprém, 1808.

Halotti predikátziókra való rajzolatok. Pest, 1816.

Nevelés és tanítás tudománya. Pest, 1822–1823.

A vallás, mint a királyi székeknek és a polgári alkotmánynak gyámoszlopa. Veszprém, 1830.

Az emberi és a fejedelmi igaz nagysága...(I. Ferenc emlékére.) Veszprém, 1835.

Irodalom

Prot. Egyh. Isk. L, 1847. 7. sz.

KISS Áron: Magyar népiskolai tanítás története. 1–2. Köt. Bp. 1881–1883.

THURY Etele: A veszprémi ref. egyház története. Bp. 1893.

ÁCS Anna: Vörösberényi származású ref. egyházi írók. = Balatonalmádi és Vörösberény története. Balatonalmádi, 1995.