Ney Dávid

NEY Dávid (Várpalota, 1842. február 12. – Budapest, 1905. augusztus 31.) operaénekes. Ney Bernát bátyja.

Élete

Veszprémben tanult szabómesterséget. Tehetségét Ranschburg veszprémi zsidó kántor fedezte fel, aki tanította, és a templom kóristájaként alkalmazta. 1863-tól katona, részt vett a porosz háborúban. Lombardiában megismerkedett az olasz operakultúrával. Itt is felfigyeltek hangjára és taníttatták. Katonáskodás után először Bécsben a Carltheater karénekese, majd a tapolcai templomban énekelt. Egy ideig Győrött, népszínművekben lépett fel, 1874-től a Nemzeti Színház, 1884-től haláláig az Operaház tagja. Egyike volt a századvég legkiválóbb magyar énekeseinek. Nemcsak nagy hangterjedelméről (basszbariton), nemes csengésű hangjáról, hanem kiváló alakító-készségéről is nevezetes volt. Közel száz szerepben lépett fel nagy sikerrel. Várpalotán utcát neveztek el róla. 1961-től a környék énekkarainak részvételével évenként kórushangversenyt rendeznek emlékére.

Irodalom

• KERESZTURY Dezső: A magyar zenetörténet képeskönyve. (Társszerző.) Budapest, 1960.
• Zenei élet Várpalotán. (Szerk.: NEMÉNYI László.) Várpalota, 1988.
• Ney Dávid. = Zeneköz, 1905. 22. sz.
• SZÁSZ Károly: Várszínházi emlékek. Budapest, 1921.