Mesterházy Ferenc

MESTERHÁZY Ferenc, mesterházai (Nagygeresd, 1901. július 28. – Tapolca, 1951. október 12.) főispán.

Élete

Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte. 1919-től 1923-ig a keszthelyi gazdasági akadémián tanult, majd 1926-ban a budapesti tudományegyetemen doktorált. 1928-ban megválasztották Nagykanizsán szolgabírónak, 1930-ban Balatonfüreden főszolgabírónak. Veszprém vármegye főispánjának 1938. április 30-án nevezték ki. 1944. március 19-én lemondott tisztéről és mesterházai birtokára költözött, ahol családjával a számukra meghagyott területen gazdálkodott. 1951-ben el kellett hagynia otthonát. Utazás közben Tapolcán érte a halál. Mesterházán a családi sírboltban temették el. Balatonfüredi tevékenysége idején csatornázási munkákat végeztetett, megépíttette a szennyvízderítőt, a Kéki-forrás vízét a település szolgálatába fogatta. A kiserdei teniszpályák létesítését támogatta. Külön gondot jelentett számára a járáshoz tartozó utak rendbetétele. Javaslatára kérték fel a füredi gazdák Darányi Kálmánt képviselőjüknek, akinek segítsége Füred számára sokat jelentett. Megkezdték a móló és a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet építését.

Művei

• Mesterházy Ferenc főispán búcsúja a Magyar Élet Pártjától. = Veszprémvármegye, 1944. május 21.

Irodalom

• SZIKLAY János: Mesterházy Ferenc = Dunántúli kultúrmunkások. Budapest, 1941.