Kis János

KIS János (Szentandrás, 1770. szeptember 22. – Sopron, 1846. február 10.) költő, műfordító, evangélikus szuperintendens.

Élete

Szülei a Festetics grófok jobbágyai voltak. A Soproni Líceumban, majd külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve dunántúli falvakban lelkészkedett, 1799-ben került Kővágóörsre. 1808-tól soproni lelkész. 1822-ben nemességet, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól a Magyar Tudós Társaság, 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Visszaemlékezéseiben szemléletes képet rajzol Kővágóörs társadalmáról. 1812-től haláláig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület szuperintedense. Munkatársa volt számos korabeli lapnak és folyóiratnak. Mintegy hetven önálló műve jelent meg, sokat fordított görög, latin, német és francia klasszikusok műveiből. Élénk levelezést folytatott Kazinczyval, aki tehetséges költőnek tartotta. Berzsenyi meglátogatta Kővágóörsön. Lírájában elsőként állított emléket a Balaton-part szépségeinek. Részt vett a Keszthelyi Helikoni Ünnepségeken, ahol emlékfát ültettek tiszteletére. Verseit 1815-ben Kazinczy, 1846-ban pedig Toldy Ferenc adta ki. Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéből c. önéletrajza 1845–1846-ban és 1890-ben jelent meg.

Irodalom

• GÁLOS Rezső: Kis János és a német költészet. = Egyetemes Philológiai Közlemények, 1911.
• TERESTYÉNYI Ferenc: Kis János nyelvének egységesítő hatása a magyar irodalmi nyelvre a 19. század első harmadában. 1–2. rész. = Soproni Szle, 1956. 1–2. sz.
• HORVÁTH János: Berzsenyi és íróbarátai. Budapest, 1960.
• POÓR Ferenc: Kis János életéről és munkásságáról. = Villa Filip, 1999. 2. sz.