Kerkapoly Károly

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 14., 15:24-kor történt szerkesztése után volt. (Kerkápoly Károly lapot átneveztem Kerkapoly Károly névre)

KERKAPOLY Károly, kővágóörsi (Szentgál, 1824. máj. 31.–Bp., 1891. dec. 31.) író, miniszter, történész, jogász.

Élete

Petőfi és Jókai iskolatársa volt a Pápai Református Kollégiumban. Jogot végzett, Halléban és Berlinben egészítette ki tanulmányait. Tehetségét Deák Ferenc is nagyra értékelte. Meghívták Pápára a bölcselet tanárának. A szabadságharcban a veszprémi nemzetőrség tagjaként vett részt. A kiegyezés idején Deák-párti programmal Enying, majd 1869 és 1878 között Tapolca választotta meg országgyűlési képviselőnek. 1870–1873-as években pénzügyminiszter, majd egyetemi tanár. 1878-ban visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt telepített. Tevékenyen részt vett a kor gazdasági mozgalmaiban. Bölcseleti munkái Hegel, közgazdasági tanulmányai Smith és Ricardo hatását mutatják. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

Művei

  • Világtörténet 1. Köt. Pápa, 1859.
  • Protestáns egyházalkotmány. Pápa, 1860.
  • Tiszta észtan. Pápa, 1863.
  • Publicisztikai dolgozatok. Pest, 1869.
  • Államzárszámadás. Buda, 1870.
  • Kerkápoly Károly politikai előadásai. Bp., 1882.

Irodalom

  • KECSKEMÉTHY Aurél: A mi nagy férfiaink. Bp., 1874.
  • EÖTVÖS Károly: ~, az új pénzügyminiszter. Bp., 1870.
  • KAUTZ Gyula: ~ emlékezete. 1895.
  • HALÁSZ Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakáról. Bp., 1911.
  • Omladozó sírbolt a kővágóörsi temetőben. = Tapolcai Lapok, 1942. máj. 2.
  • ÁCS Anna: Emlékezés ~ra. = Múzeumi Diarium . Veszprém, 1991.
  • TUNGLI Gyula: ~ emlékezete. Veszprém–Pápa, 1992.