Horváth János (irodalomtörténész, tanár)

(Margitta, 1878. június 24. - Budapest, 1961. március 9.) irodalomtörténész, tanár.

Élete

A magyar irodalomtörténet írás egyik legnagyobb alakja. 1897-től az Eötvös-kollégium tagjaként a budapesti egyetemen tanult, 1901-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Tanulmányúton járt Párizsban és Olaszországban. Tanított a budapesti egyetemen és az Eötvös-kollégiumban. Részt vállalt folyóiratok alapításában és szerkesztésében. 1923 és 1948 között a budapesti egyetem irodalomtörténeti tanszékének professzora. Az MTA 1919-ben levelező-, 1931-ben rendes tagjává választotta. 1923-tól a Kisfaludy Társaság, 1942 után a Petőfi Társaság tagja. Nyugalomba vonulása után idejének nagy részét a Balatonalmádihoz tartozó káptalanfüredi nyaralójában töltötte. Több művét itt rendezte sajtó alá. 1923-ban Akadémiai nagyjutalmat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.

Művei

Aranytól Adyig. Budapest, 1921.

Magyar irodalomismeret. Budapest, 1922.

Kisfaludy Sándor. Budapest, 1936.

Rendszeres magyar verstan. Budapest, 1951.

A magyar irodalom fejlődéstörténete. Budapest, 1976.

A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Budapest, 1927, 1978.

Irodalom

KOZOCSA Sándor: Horváth János élete és munkái. (A 70. születésnapjára neki ajánlott tanulmánykötetben.) Budapest, 1948.

BARTA János: A mester nyomában. = It, 1958. 2. sz.

SŐTÉR István: Horváth János életműve. = ÉI, 1961. 11 sz.

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Orosz László: Az önelvű irodalomtörénész

A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG

Kép hivatkozása