Horváth Gyula (tanító)
HORVÁTH Gyula (Veszprém, 1898. aug. 28.-Veszprém, 1962. máj. 3.) tanító, iskolaigazgató-helyettes.
Élete
Elemi és középiskoláit a Szent László Elemi Népiskolában és a Római Katolikus Főgimnáziumba végezte. Győrben, 1916-ban tanítói és kántori oklevelet szerzett. 1930-ban Székesfehérvárott közismereti, 1932-ben Újpesten rajztanfolyami oklevelet kapott: Pedagógusmunkáját a Dég községhez tartozó Ecsipusztán kezdte. 1921-ben megválasztották a veszprémi római katolikus népiskolák VIII. számú állására. 1941-ig a Szent Anna-, majd Szent Imre Elemi Iskolában, végül a Gráner-udvari iskolában, 1929-től délután az iparostanonc-iskolában is tanított. 1948-ban, az iskolák államosítása után az Irgalmas Nővérek női ipariskoláját is rábízták. 1949 tavaszán a megyében sem kapott állást, Kaposváron tudott elhelyezkedni. 1949. decemberétől a veszprémi temetőhegyi, 1952-től nyugdíjazásáig igazgató helyettes a 2. Számú Általános Iskolában. A Veszprém Megyei Általános Tanítói Egyesület választmányi tagja volt. 1936 és 1944 között a Királydíjas Dalárda törzstagja, helyettes karnagya, a Boldog Margit Vegyeskar választmányi tagja. Különféle veszprémi társadalmi egyesületekben népművelő előadásokat tartott. 1952 nyarától évente látogatta meg a családot Öreghegyen Mécs László. Az első világháborúban a Károly-csapatkereszt bronz érme kitüntetést kapta.
Irodalom
- Tanítók, tanárok. Veszprém, 2003. (A veszprémi Dózsa György Általános Iskola Iskolatörténeti Múzeumának sorozata 2.)
