Bisztray Ádám

BISZTRAY Ádám (Bukarest, 1935. november 5. - Budapest, 1998. december 26.) költő, író.

Élete

1940-ben települt át Magyarországra. 1954-ben érettségizett, 1960-ban mezőgazdasági mérnöki, 1964-ben könyvtárosi oklevelet szerzett. 1960-tól mezőgazdász a Kiskunságban, majd szakkönyvtáros Tatabányán. 1964 után az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, 1967-től az Agrárgazdasági Kutató Intézetben könyvtárvezető, majd szerkesztő, 1982 után a Budapesti Marxista-Leninista Esti Egyetem munkatársa. Első verse a Jelenkorban, 1964-ben jelent meg, első verseskötetét 1972-ben, Erdőntúli táj címmel adták ki. József Attila-díjat 1993-ban, Pro Literatura és a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat 1998-ban kapott. Balatonfüred és Csopak életének egyik fontos színtere, költői munkásságnak meghatározó motivációja volt.

Munkái:

• Erdőntúli táj. (v.) Budapest., 1972.
• Elfelejtett tél, farkasokkal. (elb.) Budapest, 1974.
• Csillagpázsit. Fecskék a Nosztori-völgyben, emlékezések és karcolatok. Budapest, 1976.
• Más lett a béke. (v.) Budapest, 1981.
• Tornác a Duna felett. (r.) Budapest, 1982.
• Kerítetlen világ madara. (v.) Budapest, 1984.
• Malomjáték. (r.). Budapest, 1984.
• Márciustól Aranyvasárnapi. (r.) Budapest, 1987.
• Ragály és oltalom. (v.) Budapest, 1988.
• A nap házában. (v.) Budapest, 1992.
• Vakító sirályok. (v.) Budapest, 1995.
• A rózsakert leves. (Novellák.) Budapest, 1998.

Irodalom

• STEINHAUSZ György: Búcsú egy csopaki fűzfától. = Napló, 1999. március 18.