Beke Manó

BEKE Manó, 1884-ig Beck Manó (Pápa, 1862. április 24. - Budapest, 1946. június 27.) tanár, matematikus.

Élete

Beke József hídépítő mérnök bátyja. Középiskolai tanulmányait a pápai bencés gimnáziumban kezdte (ahol két évig tanult), majd Budapesten fejezte be. A budapesti egyetemen matematika-fizika szakon szerzett tanári oklevelet, 1884-ben doktorált. Főként budapesti felsőoktatási intézetekben tanított. Dolgozott egy évig Göttingenben s jelentős szerepet játszott a római, a párizsi és cambridgei matematikai oktatásügyi konferenciákon. 1914-től az MTA rendes tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után nyugdíjazták és megfosztották akadémiai tagságától. Csak 1945 után nyerte vissza címét, 1950-ben pedig Beke Manó-emlékdíj néven évente kiosztásra kerülő kitüntetést alapítottak tiszteletére, amelyet a Bolyai János Matematikai Társulat a matematikatanításban kiemelkedő tanárok számára ad át. 1922-ben vonult nyugalomba és az Athenaeum Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. Több középiskolai tankönyve jelent meg. Számos kitűnő értekezést írt különböző folyóiratokba a matematika, a természettudományok és a pedagógia köréből.

Művei

• A legkisebb működés elve a Gaus-féle görbület-elmélet alapján. Budapest, 1884. (Németül is.)
• A matematikatanítás reformja. (Társszerző.) Budapest, 1909. (Németül 1910.)
• Differenciál- és integrálszámítás. 1-2. Köt. Budapest, 1910-1916.
• Determinánsok. Budapest, 1913.
• Analytikai geometria. Budapest, 1926.

Irodalom

• OBLÁTH Richárd: Beke Manó a nagy magyar tanár. = A Matematika Tanítása, 1956. 5. sz.
• HAJNAL Imre: Beke Manó. Budapest 1987.