Rosos Pál

ROSOS Pál, szentkirályszabadjai (Sümeg, 1751. január 15. – Veszprém, 1809. június 14.) római katolikus püspök. Apja, Rosos János Veszprém vármegye főjegyzője volt.

Élete

Középiskolát Veszprémben kezdte, majd Nagyszombatban folytatta, ahol az egyetemen 1775-ben megszerezte a teológia doktora rangot. 1774-ben szentelték pappá, újmisésként a püspöki udvarban kapott beosztást. 1778-ban, 27 éves korában veszprémi kanonoki javadalommal ajándékozta meg az újonnan kinevezett Bajzáth püspök. 1790-ben és 1792-ben a káptalan követeként vett részt az Országgyűlés munkájában. Kanonoksága idejének nagyobb részét Pesten és Bécsben töltötte. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: esperes, címzetes apát, 1795-ben pedig már ansariai választott püspök. A Veszprémi Egyházmegye élére 1808. április 29-én lépett. Még abban az esztendőben, szeptember 7-én Pozsonyban megkoronázta Mária Ludovika királynét. A következő évben francia csapatok szállták meg Veszprémet. Rosos püspöknek nagy szerepe volt abban, hogy a megszállás időszakában a város életében nem voltak különösebb gondok. Előnevét Szentkirályszabadja községtől vette. Holttestét a veszprémi székesegyházban, szívét a szentkirályszabadjai templom oldalfalában helyezték el.

Művei

• Dissertatio iuris publici universalis de iterna rerum publicarum securitate. Pest, 1777.

Irodalom

• Néhai...főtiszteletű szentkirályszabadjai ~ ...halálát kesergi...Veszprém, 1809.
• Veszprémi egyházmegye névtára. Veszprém, 1975.