Lampert András
(Tass, 1911. március 10.–Budapest, 1971. február 14.) festő
Élete
1932-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhardt Ágost, Rudnay Gyula. 1938-tól litográfiát tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, amelyből 1940-ben szerzett kiegészítő oklevelet. 1940-től rövidebb ideig műszaki rajzolóként dolgozott. 1945-től aktívan bekapcsolódott a politikai és művészeti életbe. 1946-tól a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanít, mint díszítőfestő szakoktató. 1951-től a Telepy utcai (IX. ker.) iskola rajztanára lett. 1955-től tagja volt a Vörösberényi Művésztelepnek, ahol nyaranta alkotott. 1945 után a MKP számára tervezett választási plakátokat, népszerűsítő és agitatív felhívásokat. Az 50-es évek elejétől a Balaton és az azt övező tájak lettek képeinek fő motívumai. Szívesen ábrázolta a vörösberényi házakat, utcákat, portálokat, valamint az ott élő embereket. Többségében akvarell- és gouache-kompozícióit a kiváló rajztudás és a harmonikus színezés jellemzi. A 60-as évektől főként olajjal dolgozott, festésmódja ekkor pasztózusabbá vált, és expresszívebb stílusjegyek színezték műveit. Kísérletező hajlamú művész volt, érdekelték a festékek kémiai s fizikai tulajdonságai, és az új festékfajtákban rejlő lehetőségek. Alkotott sgrafittót, freskót és mozaikképet is.
Egyéni kiállítások
- 1965 • Egressy Klub, Budapest [Matzon Frigyessel]
- 1970 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest
