Lonkay Antal nyaralója
BALATONFÜRED, CSOKONAI UTCA 10.
A Fővárosi Lapok 1874-ben már hírt ad az építéséről, véglegesen 1875-re készült el. Telke a mai Zsigmond utcáig húzódott. 1878-ban ezt írták róla: „A Zsigmond és Ligetutcza északnyugati-végén emelkedik az egyszerűen szép, csinos, egyemeletű, erkélyes Lonkay Antal villa. Homlokzatával délnyugatnak, szép kilátással a Balatonra, a somogyi partokra, és a tihanyi bércekre. Czélszerűen, és szépen rendezett kertje virágokkal, szőlő és jeles gyümölcsfákkal van beültetve. Ezen nyaraló a legkellemesebb helyek egyikén áll. Közel az angolkerthez, színház, és vendéglőhöz. A nyaraló és kert, a tulajdonos terve szerint készült. Tulajdonosa Lonkay Antal a sz. Gergelyrend lovagja …, több tudományos mű szerzője, és a „Magyar Állam” napilap bajnok szerkesztője. Rendesen a család maga használja, de esetenkint egészben, vagy részben bérbe is kiadatik. Épült 1875-ben. Van benne 9 szoba, szép tágas, a parkra néző födött előcsarnokkal, mely különösen meleg nyári időben kellemes társalgási, s étkezési helyiségül szolgál. Kut az udvaron.”[3]
Lonkay Antal (1827. szept. 12. – Balatonfüred, 1888. aug. 29.) újságíró, műfordító, tanár volt. A szabadságharc alatt Perczel Mór főhadnagy-segédtisztje, napi parancsait ő fogalmazta. A temesvári csatában súlyosan megsebesült. A bukás után bujdosott, majd Pesten élt visszavonultan. Munkatársa volt a Pesti Naplónak is. Ő alapította az első katolikus napilapot, az Idők Tanúját. Tankönyveket, egyházi műveket is írt, számos művet fordított magyarra. Felesége, Tóth Jolán (1835-1890) költőnő, főleg gyermekverseket írt. (Tóth Kálmánnak (1831–1881) a kor egyik legnépszerűbb költőjének a testvére volt.)
Lonkay Antal nyaralójában halt meg, a villát valószínűleg Irén lánya örökölte, mert 1891-ben már Hortoványi villának hívják, az ő tulajdonukban marad 1903-ig. Hortoványi József (1848–1903) bölcseleti doktor, ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Magyar Állam szerkesztője, Lonkay Irén férje volt. Lonkay Lenkét Prém József (1850–1910) író, irodalomtörténész, műfordító vette el, aki 1876-tól szerkesztette a Veszprém című lapot is.
1891 nyarán itt pihent Blaha Lujza. „Kivettük a Hortoványi-villát, s amint az idő engedte, odaköltöztem az egész családommal. Férjem is ott töltötte szabadidejét. Nagyon gyenge voltam még, mikor Füredre értünk, és többször kellett pihenőt tartanom, amíg a Balaton partjáról a villáig értünk. A rövid út oly hosszúnak tűnt föl, hogy én már az első villába akartam betérni, és sehogy sem hittem el, hogy nekem még tovább kell mennem … Hortoványiék villájában igen kényelmes és szép lakásunk volt. Tisztasága és berendezése dicsérték a gondos, jó háziasszonyt.”[4] – írta naplójában.
1903-ban meghalt Hortoványi József, apósa és anyósa mellé temették. Síremlékük az arácsi Lóczy utcai református temetőben áll.
1910-ben Prém József is meghalt. A villát a következő évben már Fáy (!) Gábor „Toncsi” nyaralójaként említik.[5]
Visszaemlékezések szerint az államosítás után a földszinten irodákat, az emeleten három bérlakást alakítottak ki. Később ide kerültek át az Astoria szálloda egykori épületéből a HungarHotels irodái.
Jegyzetek
- ↑ Lizéna: A fal síkját tagoló, abból csak kissé kiemelkedő, pillért utánzó vakolatsáv
- ↑ Szücsné Mezei Mária: A balatonfüredi fürdőtelep polgári építkezései. = Műemlékvédelem. 1985. 4. sz. 292-300.
- ↑ Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878. 115-117.
- ↑ Blaha Lujza naplója. Közread. Csillag Ilona. Bp., 1987. 251.
- ↑ Balatonfüred emlékjelei. Szerk. Bándi László.. 2. bőv. jav. kiad.. Balatonfüred, 2005. 207.
- ↑ Balatonfüredi Hírlap 1911. máj. 14. 1. sz.
- ↑ Balatonfüred gyógy-és tengerfürdő szanatórium, vízgyógyintézet klimatikus gyógyhely Balatonfüred, 1914. 66.
Forrás
Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.