Astoria Hotel - Étterem

Balatonfüred, Jókai u. 28.

     A Dőry-villaként ismert közel 140 éves műemlék az 1990-es évek közepén került magánkézbe. A kétemeletes, romantikus stílusú épület bejárata a kiugró, háromárkádos, félig nyitott nagy teraszról nyílik, felette zárt erkély van, amelyet középkori jellegű lőréses mellvédsor díszít.

     A közelmúltban teljesen felújították, lépcsőfeljárója visszakerült eredeti helyére, dísztermének mennyezetfestményeit 1998-ban restaurálták. A 2004 nyarán megnyílt hotel és étterem korábbi nevét újból felvéve, Balatonfüred egyik legszebb nyaralójában fogadja vendégeit.

     Az építtető Dőry család tulajdonában volt 40 éven át. Bár tulajdonosai változtak, nevét az 1930-as évek közepéig megőrizte.

     A jobaházi Dőry család Sopron megyei eredetű ősrégi család. Egyik ága 1816-ban bárói rangot kapott. A házat nem ők építették, de a báróságot kapott Dőry József és gyermekei is többször nyaraltak itt.

     A család tagjai 28 évvel a ház felépítése előtt, már 1841-ben is szerepeltek a vendégnévsorban: Jobaházi Dőry Lajos, Jobaházi Dőry Imre táblabírók, Dőry Mária asszony és leánya Pécsről. Köztük van a ház építtetője, Dőry Lajos is. Dőry Imre fia, Dőry Pál a szabadságharcban is részt vett.

     Az 1860-as években a ház felépüléséig rendszeresen töltötték Füreden a nyarakat, főleg Tolna megyéből Zombáról, Paradicsompusztáról, Ördögmalomból, Dalmadról, Iregről jöttek.

     A díszes nyaralót Jobaházi Dőry Lajos táblabíró (Jobaháza 1812. aug. 14.¬ – Budapest 1878. március 3.) építtette a bencés rend által 1866-ban parcellázott telkeken. A tulajdonukba került terület nagyságát figyelembe véve, valószínűleg több telket is vásároltak, amelyek középpontjában 1869-re elkészült a nyaraló.

     1870 júliusában Endrődi Sándor már beszámolt a házban történtekről: „Majd mindennap van tánc, hol a vendéglő nagytermében, hol a Dőry–villában. Ez utóbbi helyen egy klub alakult. E klubnak eleinte nagyon sok ellensége volt: kígyót-békát kiáltottak rá. A füredi közönség korifeusai nem nézték jó szemmel ez ujdonságot; nem hitték, hogy föl birja élénkíteni a szunnyadozó társaséletet, s e balvéleményeknek részben meg is volt a maga alapja. A Dőry-villa nagyon távol esik Füred központjától, s maga az épület egészen árnytalan téren foglal helyet. Mindamellett a kísérlet sikerült. Legalább van egy minden fürdőnek díszére válható társalgási hely, melyet a gazdag tihanyi apátság hosszú évek során át sem tudott létesíteni. Az épület földszintjének három középső terme képezi a kurszalont; itt aztán hangversenyeket és táncmulatságokat adnak, melyek rendezésében Salamon Á. úrnak van legtöbb érdeme. Legújabban egy koncert van tervbe a füredi színészek javára.”

     1871-ben már arról írnak, hogy a termekben „kaszinó” is működik, de a helyiség tiszta jövedelméből egy részt a „szeretetház” javára ajánlott föl Dőry Lajos. „Mindig többen kezdik azt belátni, hogy Balaton-Füred mind természeti szépségénél, mind gyógyvizénél fogva egyike Európa legszebb fürdőinek, minélfogva kezdik is a szép tópartot villákkal beépíteni, a Genfi tó vagy Lago-Maggiore példájára. Ekkép(!) még megérhetjük, ha tudniillik a Balaton e pontja oly gyönyörű épületekkel lesz megrakva, minők például a Jókai Móré és a Dőryé (mely utóbbiban már most is élvezetes estéket tölt a közönség), hogy nyáron át hazánk is épp oly látogatott helye lesz az idegeneknek, mint a külföld szebb pontjai. – írták 1871 nyarán a Fővárosi Lapokban.

     Eötvös Károly így emlékezett egy 1872-ben rendezett kalandos névnapra: „1872-ben Balatonfüreden tartottunk Lajos napját, Kossuth nevenapját. Együtt tartottuk Dőry Lajoséval, ki meghívta vacsorára az egész fürdő közönségét. Nagy korhelykedés volt. Éjfél után már kalapja, bajusza mindenkinek félreállott. Két gőzöse volt a Balatonnak. Egy nagyobb, a „Kisfaludy, s egy kisebb propeller. Éjfél után az egész vendégsereg fölkerekedett, meglepte a két hajót, s a holdvilágos szép tavon elkezdett hajókázni. Darabig csak jól ment. Folyt a pezsgő, húzta a cigány, teljes gőzerővel hasította a két hajó a vizet. Hajnalfelé azonban részeg lett már mindenki. Uraság, pincér, vendég, cigány, hajóskapitány, matrózok, kormányos egyaránt. Akkor eszébe jutott valakinek tengeri csatát játszani: vajon a két hajó hogy tudná egymást felöklelni. Már a hajnalcsillag is fölkelt, mikor a bolond ötlet fölmerült. Ott jártunk valahol a tihanyi kettős torony vízmagaslatán. Láttam, hogy a legénykedésnek szomorú vége lehet. Egy barátommal,… Mórocza Kálmánnal együtt a „Kisfaludy gőzös kormányosát félrelöktük, kezünkbe vettük a kereket, s egész erővel menekültünk a kikötő felé.”

     1876-ban a Veszprém című lap számolt be egy Dőry Lajos szervezte hangulatos kirándulásról: „Jobbaházy Dőry Lajos, tolnamegyei földbirtokos, ki minden évben gazdag áldozatokat hoz a fürdő-közönség mulattatására, vasárnap nagy kirándulást rendezett gőzhajón Alsó-Eörsre, Endrődy Sándor szöllejébe, mely mintegy félórányi távolságban Füredtől a legszebb parti pontok egyikén áll. A kirándulók lehettek valami negyvenen, mind férfiak, megannyian a legkitűnőbb kedvre hangolva. A „Kisfaludy” gőzös fellobogózva, ágyúlövések közt indult el esti 6 órakor a füredi kikötőből s csakhamar Alsó-Eörsön kötött ki, hol az érkező vendégeket a faluból a partokra gyűlő nép – halászok, menyecskék, legények, leányok – várták s éljenekkel üdvözölték. Alig tette lábát a partra Dankó Gyula, a pécsi czigánybanda kitűnő prímása: megkezdődött a táncz s tartott körülbelül egy jó óra hosszáig. Akkor a vendégsereg a lobogó tüzek köré gyűlt, hol két óriási kasztrólban a pörkölt és halászlé készült Orbán Ignácz füredi gyógyszerész felügyelete alatt, ki privát passzióból a vidék legnevezetesebb szakácsává képezte magát. Míg a bográcsok és kasztrólok sisteregtek, a nemzet bárója, Bizay sikerült dikcziót mondva a kis tanya gazdájára, Endrődy Sándorra – utána ismét tánczra kerekedett a nép, s a tánczot versenyfuttatások váltották fel különböző jutalmakkal, – szóval a vendégek elé (kiknek nagyrésze városi emberből állt) e rögtönzött jelenetekkel oly kép tárult, mely eredetiség tekintetében ritkítja párját. A jókedv folyton fokozódott, emelkedett. Nemsokára elkészült a vacsora is ezt ki-ki maga szerint töltötte el, ki a pázsiton heverészve, ki meg a hordókból rögtönözve összeállított asztalnál. A pompásan sikerült pusztai és halász-vacsorát számos felköszöntés fűszerezte; zeneszótól, víg daloktól harsogott az egész vidék s a minden tekintetben eredeti vigalomnak csak a hajnal vetett véget. Volt másnap miről beszélni Balaton-Füreden! Dőry Lajos úr, e kirándulás tervezője és létesítője valósággal felrázta a fürdő szunnyadó életét s érdemet tett rá, hogy a kirándulásban résztvevők e jó napért és vidám éjszakáért nyilvánosan is köszönetet mondjanak neki.”

     

1878-ban így nézett ki Dőry Lajos nyaralója: „A templom homlokzata előtti teret, kiinduló pontul véve, háttal a Balaton felé állva, jobbra a Zsigmondutcza, balra a falu Füred felé vezető országut nyilik. Ezen két vonal közt elterülő helyiség fölső részén áll Füred legnagyobb nyaralója. Az épület egyemeletes, homlokzattal a Balaton felé, két erkélylyel honnét gyönyörü kilátás nyilik a távoli és közeli vidékre. Az erkélyek födöttek, s az alsó színes koczkaüveg oldalokkal diszitve. Berendezése, festményei, butorzata elegansok. Különösen szép az alsó rész. Van 29 szobája, s minden szükséges megkivántató helyisége. Az épületet csinos kert környezi, elül lombos fákkal és virágokkal, a háttérben gyümölcsfákkal beültetve. A nyaraló hátterében vannak a felügyelői lak, és istállók, pajta sat. Kut az udvaron. A nyaraló 1869-ben épült, tulajdonosa ngos Dőry Lajos úr földbirtokos Tolnamegyében. Az épület alsó részét a tulajdonos és családja használják. Az emeleti helyiségeket, egészben vagy részletenkint bérbe adják.”

     Az ismertető megjelenésének évében, 1878-ban Dőry Lajos 66 éves korában meghalt. A következő évben így emlékeztek meg eredeti alakjáról.: „A gavallér világ kedvesen könnyelmű lovagjai letűntek a színről és azokhoz a régi magyar nábobokhoz hasonlítható öreg urak is, kiknek sorát a jó „Lajos bácsi”, a mindenki által becsült és szeretett Dőry Lajos két év előtt zárta be végkép. Ki ne érezné meg itt az ő hiányát s kinek ne jutna eszébe sajátosan eredeti alakja ... Pazarul berendezett villája itt áll, de az is szomorú nélküle. Az ember sokszor szinte keresné – hol van az a jó, bőkezű Lajos bácsi, a ki, mikor nagy kedve volt, meginvitálta az egész Füredet ebédre, vacsorára, színi előadásra, bálra s néha belekerült egy-egy napja 2000 forintba, többe is, s annak aztán olyan nagyon tudott örülni, mikor másoknak örömet szerezhetett. Otthon, Dombóvárott, tolnamegyei birtokán, mindennap 16-ra volt felterítve asztala s aki ebéd-időn házába lépett, az minden meghívás és teketória nélkül helyet foglalhatott az asztalnál – az ember a patriarchák korában képzelte vissza magát. A jó öreg alszik most csöndesen s vele jóformán az a különös, pazar szeretetreméltó genre is kihalt vidékünkről, mely a régi „boldog időket” annyira jellemzővé tette."

     A nyaralót az építtető fia, Jenő örökölhette. Az ő és családjának neve rendszeresen szerepel a vendégek között. Leánya, Dőry Etelka alapította meg a Dőry Konzervgyárat.

     A család bárói ágából is sokan jártak ide. Az 1880-as években visszatérő vendég báró Dőry Lajos (1824–1892), aki 1847-ben törvényszéki bíró volt Tolna megyében. 1848 nyarán a Tolna megyei nemzetőrség főhadnagyaként részt vett a délvidéki harcokban. 1948 júniusától már ezredének századparancsnoka a feldunai hadseregben a világosi fegyverletételig. A szabadságharc után besorozták, de egy év leteltével kiváltotta magát. 1861-ben Tolna megye alispánjává választják. A kiegyezés idején a megye honvédegyletének tagja. 1869-ben századosként reaktiválják a honvédséghez, 1886-ban vezérőrnagyként nyugalmazzák. Osztrák bárói rangját honfiúsítják, és a főrendiház tagja lesz. Nyaralásai során rendszeresen adakozott a kórház javára.

     1883 körül került ide Tolnából, a Dőry birtokról Fekete Márton és családja, akik közel száz évig éltek még Füreden. Ők voltak a nyaraló gondnokai, az épület mögötti felügyelői lakban éltek.

     1884-ben a családon kívül itt pihent gróf Nádasdy Ferenc családjával, Nádasladányból, 1885-ben Hertelendy Ferenc földbirtokos Lesencze-Tomajról, Zsolnay Miklós gyáros Pécsről.

     Bár Stefánia főhercegnő füredi tartózkodásáról szóló korabeli tudósításokban nem említik, Gyapai Nándor szerint itt látták vendégül 1892-ben: „Az étkezésre a vendéglátó Stefánia Yacht Egyletnek Dőry Jenő adta át a nyaralóját, itt rendezték be a konyhát és az ebédlőt. A konyha felett rendelkezett és a szükségesek beszerzéséről gondoskodott Zichy Antal gróf, a napi menüt pedig Esterházy Mihályné grófné és Inkey Istvánné báróné állították össze, a konyhában Esterházy Mihály gróf szakácsa működött, akit e célból a gróf a cseklészi kastélyából hozatott el a szükséges eszközökkel és segédszemélyzettel együtt, az asztalra fehérneműt Nádasdy Ferenc gróf hozatott a nádasladányi kastélyból, az üvegneműt Esterházy Móric gróf veszprémi főispán engedte el pápai kastélyából, az ezüstneműt Hertelendy Ferenc, későbbi zalavármegyei főispán hozatta el Lesencetomajból. A főhercegnő, aki a pompát megszokta, mégis meg volt lepve attól a szép látványtól, amit a megterített és felvirágozott asztal nyújtott.”

     1902-ben Dőry Jenő, az építtető fia is meghalt. 1912-ben még Dőry házként szerepelt, ebben az évben itt nyaralt Rákosi Szidi, a neves színésznő.

     1913-ban a Zsigmond utcában a (mai Csokonai u.) álló húszszobás Dőry-villa tulajdonosai már Baradlay(!) J. és Szlávi M. Még 1914-ben is Dőry-villa a neve:„A gyógyfürdő belterületében, közel a szénsavas és balatoni fürdőkhöz. Tágas kert és udvar, kisebb és nagyobb családi lakásokkal és csinosan berendezett szobákkal. Villanyvilágítás." A tulajdonosok változatlanok.

     1925-ben még Dőry házként reklámozták, tehát az eddigi forrásokkal ellentétben nem az 1910-es években kapta az Astoria nevet.

     1924-ben meghalt Szlávi Mór , 1926-ban az épület már Sacher panzió néven üzemel. „1926 nyarán … a Dőry-féle gyönyörű nagy, emeletes villában, az akkor Sacher-penziónak nevezett kezdetleges szállóban helyezkedtünk el. Egy veszprémi zsidóasszony bérelte ki a gyönyörű úrilakot és rendezett be panziót, de mondhatom, nagyon kezdetleges volt.” – írta Cholnoky Jenő.

Az 1928-as füredi térkép hátoldalán mindkét néven, Sacher-penzióként és Dőry házként is reklámozták.

     1936-ban Baradlai Jenő balatonarácsi lakos engedélyt kapott a Dőry-villa átalakítására. Ekkor kaphatta új nevét, ugyanis májusban már Astoria pensio néven működik a Gyökér Mihályné tulajdonában lévő épület. Reklámja szerint elsőrangú konyhával, teljes komforttal, minden szobában folyó vízzel várta a vendégeket, fürdőszoba is volt. „Diéta orvosi rendelés szerint.” 1937-ben már telefonnal felszerelt, elsőrangú ellátást, előszezoni árakat kínáló penzió, változatlanul Gyökér Mihályné tulajdonában. 1940-ben a kertes penzióban 18 szoba, két fürdőszoba van, a szobák ára 7-8 pengő.

     1941 márciusában arról adnak hírt, hogy a „Dőry kastély” újból gazdát cserélt. Jelenlegi birtokosa Niederecker Ferenc vendéglősmester, ipartestületi elnök, elegáns, nívós panziót létesít az épületben. Május 15-én meg is nyitott új tulajdonosának vezetésével. A júniusban megjelent reklám szerint az árnyas parkban álló Astoria szállodában folyó vízzel ellátott húsz komfortos szoba van, fürdőszoba és társalgó is áll a vendégek rendelkezésére. Konyhája elismerten kiváló. „A Balaton egyik legrégibb kastélyát, a volt Dőry-villát Niederecker Ferenc megvásárolta és azt átépítette. Az Astoria szálloda=pensio (étterem=halászkert) 30 modernül berendezett folyóvizes szobával a kényes ízlésű közönség igényeit minden tekintetben kielégíti.” – írták 1943-ban. Valószínűleg ekkor változott meg az épület homlokzata. A mellékelt fotón látható, hogy az átépítés során a teraszra vezető lépcső eltűnt, az épület földszintjét étteremmel bővítették. Előtte kerthelyiséget alakítottak ki.

     A szállodát 1950-ben államosították, majd a Magyar Állami Kincstár nevére telekkönyvezték, kezelője a Balatonkörnyéki Fürdők Nemzeti Vállalat lett. Ez rövid működés után megszűnt, majd 1951-től már itt működött a járási tanácsház. A balatonfüredi járás 1956-ban megszűnt, ezután a régi nevén 23 szobás, 45 ágyas szállóvá alakították. Földszinti helyiségeiben éjszakai mulató működött, kerthelyiségében zenés mulatóhely. 1966-ban megszűnt a szálloda, s a HUNGAR-HOTELS Szálloda és Étterem Vállalat balatonfüredi igazgatóságának irodái költöztek ide. 1980-ban a földszintjén az Astoria presszó, az emeleten még irodák működtek.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.