Esterházy-villa

Balatonfüred, Honvéd u. 5.

     A néhány éve magánkézbe került, helyi védettség alatt álló épületet a közelmúltban felújították, lakásokat alakítottak ki benne. A kora eklektikus stílusú nyaraló közel 140 éves. A mellette álló, volt Écsy nyaralóval egy utóbb épített átjáró köti össze. Gróf galántai Esterházy László (1810–1891) kamarás és felesége, báró orczi Orczy Erzsébet (1822–1903) palotahölgy, csillagkeresztes hölgy már 1861-ben Füreden pihent két gyermekével a Fejér megyei Sárosdról.

     Idősebb Esterházy László másik három fivéréhez hasonlóan katonai pályára lépett és a lovasságnál szolgált. Mint kapitány hagyta el a hadsereget, s Sárosdon megtelepedve tevékenyen vett részt Fejér megye közéletében. 1857 óta kamarás, 1881-ben titkos tanácsosi méltóságot nyert el.

     Sárosd község történetében feljegyezték, hogy mikor az áruló gr. Zichy Ödönt a falun át kísérték, Esterházy László nem segített rajta, ugyanis „ahhoz a nyolc főnemeshez tartozott Fejér megyében, kik a nemzetiek oldalán álltak 1848-ban.”

     Mikor az apátság 1866 után ezen a területen parcellákat alakított ki, Esterházy László a művelésre használhatatlan, köves területen 615 négyszögöl telket vásárolt, és 1869-ben az akkori László utca legnyugatibb telkén nyaralót építtetett. Attól kezdve 1891-ig, 81 éves korában bekövetkezett haláláig rendszeresen itt nyaralt családjával.

     A vendégnévsorok szerint rokona Esterházy Mihály (1853–1906), a híres utazó, vadász, fényképész, bár rendszerint nem itt szállt meg, többször tartózkodott a házban. (Ő honosította meg hazánkban a galamblövészetet, elnöke volt a magyar atlétikai klubnak, a Stefánia Yacht Egyletnek, a Balaton-egylet sportszakosztályának, a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaságnak. Több vitorlása is volt Füreden.)

     A telek adás-vételi szerződésének szövege így szólt: „Adás-vevési szerződés. Melynek erejénél fogva a szent Benedek-rendi tihanyi apátság a törzs vagyonához tartozó balatonfüredi intézet helyiségén – mely a tagosítási térképen 1445 számmal van jegyezve – azon térképileg felosztott 30 házhelyből, melynek örök áron történendő eladhatása a n. m. magyar kir. helytartótanács 1866ik évi augusztus 12.én 62.719 szám alatt kelt intézvénye értelmében Ő cs. k. apostoli felsége által legkegyelmesebben engedélyeztetett, az e végre készült térképen 26ik számmal jelzett házhely-mely 615 öl azaz hatszáztizenöt öl kiterjedésű jelenleg pusztán és használaton kívül álló térséget méltóságos Galantai gróf Eszterházy László cs. kir. kamarás úrnak a most idézett kir. intézvényben megrendelt felsőbb helyben hagyás fenntartása mellett örökre és visszavonhatatlanul eladja és át engedi a következő feltételek alatt: 1ször Tartozik a nságos vevő úr ezen adásvevési szerződés kiállításakor a fentebb leírt megvásárolt helyiségéért négyszög ölenként egy….. forintot-összesen 615 ft azaz hatszáztizenöt fr ... mint vétel árat az eladó tihanyi apátságnak fizetni és minthogy a fent címzett úr ezen vételárt mai napon valósággal és hiány nélkül le is fizette, a lefizetett összeg ezennel nyugtatványoztatván a vevő nyerő… úr mai naptól kezdve az általa megvásárolt teleknek teljes birtokába lép, s ez időtől kezdve a leírt telekre esendő minden nemű adót viselni tartozván egyszersmind köteles leend a vétel által a leírt helyiségre nyert tulajdonjogát az Apátsági birtokból ki, és maga nevére a telekkönyvbe saját költségén bekebeleztetni, mely bekebelezés iránt az uradalom magának semmi jogot nem tart fenn sőt a bekebelezésbe az uraság tökéletesen bele is egyezik, minden további kihalgatás(!) nélkül.. 2szor Minthogy a ház telkek eladása által főleg a fürdőintézetnek épületek általi bővítése, s egyszersmind korszerű csínosbítása céloztatik tartozik a vevő az apátsági uradalomnak előzetesen bemutatott és ez által jóváhagyott terv szerint a birtokba vétel után egy év alatt a megvásárolt helyiségen csinos kerttel körített kor és ízlésszerű házat építeni. 3szor. Köteles a vevő „a fürdőintézetet illető rendszabályokat megtartani s egyszersmind az intézet közös költségeiben-milyenek az utczák tisztán tartása, kivilágítása, éjjeli őr fizetése s.a.t. aránylag résztvenni.” 4szer „a megvásárolt helyiségen a bor, sör vagy egyéb szeszes italok kimérése, mészárszék felállítása, vagy közvendéglőnek megnyitása meg nem engedtetik. Szabad azonban a tulajdonosnak és az általa befogadott lakóknak saját szükségletükre magánkonyhát tartani. Ezen adásvételi szerződés két egyenlő példányban kiállítatván az illető felek által aláiratott. Kelt Balatonfüreden mártius 30, 1871. Simon Zsigmond…. tihanyi apát mint eladó … Gróf Eszterházy László … mint vevő előttünk Écsy László … mint tanú Orbán Ignác … mint tanú. 1870. szeptember elején a Fővárosi Lapok már arról tudósított, hogy„Gr. Eszterházy László csinos villája egészen, a Jókaié majdnem egészen kész…” A nyaralóról így írt Jalsovics Aladár 1878-ban: „Épült 1869-ben, egyemeletes, erkélylyel és 12 uri kényelemmel butorozott szobával, egy konyhával. Ezen nyaraló a fürdőhely belkörének délnyugoti irányban legszélsőbb pontja, gyönyörü kilátással. Elül és hátul szépen rendezett árnyas fákkal és virágokkal beültetett kerttel. Tulajdonosa gr. Eszterházy László (Sárosd), ki ha a körülmények nem gátolják, a fürdőidényt a családjával együtt Füreden szokta tölteni.— Ezen nyaraló Füred gyógyhatása iránti hálának köszöni létét. Ugyanis a nemes gróf kedves neje (szül. br. Orczy) ő méltósága, e sorok irójának a ház elkészülte után a következőleg nyilatkozott: „Én egykor nagy beteg valék, egészségem alapjában volt megtámadva; Füredre jöttem s itt a fürdő egészen meggyógyított. Ekkor föltettem magamban, hogy hálából nyaralót építek. Most már hála Istennek nincs bajom, de örülök, hogy régi ohajom teljesült.” Ő méltósága a legnagyobb előszeretettel rendezte a lakást szeretett családja számára. Ezen nyaralót a grófi család saját használatára építteté és bérbe nem adatik ki.”

     1881-ben „Balaton-Füreden a gróf Esterházy László és báró Fiáth Ferenc, e minden ízükben magyar és ezért méltán népszerű főurak köztiszteletben álló családjai képezik az előkelő fürdői társaskörök központját.” – írta a Fővárosi Lapok.

     Esterházy László tevékenyen részt vett fürdőhely életében: 1877-ben fenyőcsemetéket adott az angolpark mögött kialakított fenyveshez, 1882-ben „Fürednek ezidőtájt legtekintélyesebb villatulajdonosát" a megalakuló Balaton Egylet elnökének választotta meg a gyógyteremben.

     1891 novemberében idősebb Esterházy László meghalt. A villa ezután fia, ifj. Esterházy László (1857–1942) kamarás, a főrendiház örökös tagjának tulajdonába került.

     1892-ben neves vendéget fogadott az Esterházy villa. Stefánia főhercegnő, Rudolf trónörökös özvegye a nevét viselő Yacht Egylet vendégeként itt szállt meg.„Lakosztályait az Esterházy-villa emeletén rendezték be. Egy szobáját volt módomban megtekinteni. Gótstílu plüsch kerevet, ugyan ilyen székek álltak a teremben balra a bejárattól. Szemben az ajtóval egészen egyszerű könyvtartó állott 10-12 könyvvel középső állványán. Az egyszerű, de finom izlésű bútorzatot egy szekrény, a falakon függő képek és tükör egészíték ki. A padló – melyet fénymáz futott be – koczkafából volt kirakva. Szőnyeg a padozatot nem borította … A díszfogat ő fenségét egyenesen az „Esterházy-villába vitte. Itt adták át a főherczegnének a „Veszprémi Független Hírlap” ez alkalomból megjelent díszkiadását és a dr. Mangold Henrik által az „Osztrák magyar monarchia fürdői”-ről írt művét, mely neki van ajánlva.”

     1893-ban a szeretetházban jelentkező diftéria elől az Esterházy család Siófokra menekült. Ifj. Esterházy László gr. neje Teleki grófnő és a gyerekek Siófok hívei lettek.

     A vendégnévsorok szerint a nyaraló 1896–1917-ig Reé nyaraló néven Reé Jenő veszprémi jószágkormányzó családjának tulajdona. 1914-ben földszintjén két négyszobás kiadó lakás, konyhával, cselédszobával, az emeleten „4 szoba, konyha, külön ebédlő a souterainban, a konyha mellett cselédszoba. Bővebb felvilágosítással és a lakások bemutatásával a villánál tartózkodó házmester van megbízva.”

     A nyaralót 1917-ben dr. Ajtós Emil Imre ezredorvos vette meg, aki 1914-15-ben Füreden a katonakórházban gyógyított. 1952-ig, államosításáig volt a tulajdonukban. Fia, Ajtós Imre írásbeli visszaemlékezése szerint 919 négyszögöl területen gazdasági épület és díszkert is volt. A ház 370 négyzetméter alapterületű. A telek egy részének eladása után az 1940-es években 711 négyszögölre csökkent. A ház eredeti része kőépület, a később hozzáépített délkeleti szárny téglafalú. A ház színe Esterházy-sárga, a nyílászárók zöld színűek voltak. Az emeleti rész később épült a padlástérbe. Az épület alagsori és földszinti része volt csak fűthető. Az alagsorban egy nagy konyha, tárolóhelyiségek és két nagyobb lakószoba volt. A háztetőt fazsindellyel fedték. A ház mögötti részben egy nagy zsindelytetős faház állt a második világháború végéig, egyik fele istálló, a másik részében Kosler nevű asztalos műhelye, valamint egy nyáron lakható helyiség volt.

     A Balaton felőli részen díszkert volt fenyőfákkal, a hátsó telekrészen konyhakert. Az északkeleti telekhatáron egy 18 méter mély, bővizű szivattyús kút állt, ez látta el kb. 1932-ig a ház vízszükségletét, még a vízvezeték bevezetése után is használatban volt. A ház délkeleti földszinti szárnya 1952-ig, az államosításig dr. Ajtós Emil családjának lakása volt. Ezen kívül volt még három szoba a földszinten, tizenegy az emeleten, amelyeket nyaranta kiadtak. Az emeletre a hallból félköríves lépcső vitt fel. A délkeleti földszinti szárny homlokzati részén lévő verandára kőlépcső vezetett, amit később lebontottak. A középső rész földszinti és emeleti szobáihoz nagy terasz tartozott, öntöttvas sarokoszlopokkal és korláttal.

     Az alagsor egyik lakóhelyiségében lakott a ház és telek gondnoka, Kosler hajóasztalos és családja. Az 1920-as években télen az alagsori teremben, nyáron a faház lakrészében lakott családjával egy Somogyi nevű zöldség és fűszerkereskedő. Az Ajtós család 1928-ig a ház délkeleti szárnyában lévő három szobás lakásban lakott.

     Ajtós Emil a budapesti Pasteur Intézet igazgató főorvosa volt, csak hétvégeken járt le, és a szabadságát töltötte itt. 1928-ban az iskoláztatás miatt a gyerekek is Pestre kerültek, de minden szabadságot itt töltöttek. Nyáron a ház 14 szobáját kiadták, a lakók nagyrészt az alagsori vendéglő vendégei közül kerültek ki. Ajtós Imre emlékezete szerint az alagsori nagy konyhát, a termet és a pincehelyiségeket özv. Pollák Dávidné és fia bérelte vendéglő céljára, egészen a deportálásukig.

     Ajtós Emil 1945 után is itt lakott, a francia nagykövetség által adott levél szerint ő is bujtatott francia hadifoglyokat, segítette kijutásukat. Az orvos felesége, majd két gyermeke halála után továbbra is itt élt. 1948 nyarán a leromlott épület emeletét az akkori Zsinór- és Paszománygyár bérelte dolgozóinak. A ház Huray utcai oldalán volt a Németh-féle vendéglő. Az alagsorban egy Jani nevű csendőr lakott feleségével és egy özvegyasszony három kislányával. A házat és a telket 1952-ben államosították. Az apát kiköltöztették, az ingóságoknak nyoma veszett. Ajtós Emil Imre 1957-ben 81 évesen meghalt. Az épületet az államosítás után renoválták, és a kezelői jog 1954-ben a MEDOSZ-hoz került, amely üdülőként üzemeltette. 1968 után a SZOT Észak-Balatoni Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság kezelte. 1965 körül korszerűsítették, ekkor 16 szobát alakítottak ki benne. A rendszerváltás után magánkézbe került.