„Településközpont - városközpont... II. rész” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 15., 10:35-kori változata

Az I. rész zárómondatában említett épületek a világháború kezdetéig felépültek. A háború időszaka és az utána következett zavaros gazdasági helyzet, a hatalmas infláció, az 1920-as évek elejéig visszavettették az építési tevékenységet.

A mellékelt 1923. évben készült kataszteri térképrészleten látható, hogy az elképzelt községközpont miként formálódott, azaz a kialakított parcellák lényegében beépítésre kerültek. Mindezek ellenére, a térség szűkös volta miatt nem vált központjává Balatonalmádi községnek, bár a közigazgatás helye a községháza, 1989-ig az eredeti funkciójának megfelelően működött, de már a teljes épületre kiterjedően.

A Börgönd-Tapolca vasútvonal 1909. július 9.-én történt megnyitásával, a Balaton északi partján lévő települések számára településszerkezeti szempontból teljesen új helyzet teremtődött. Nevezetesen azzal, hogy a legtöbb helyen a Balaton közvetlen közelében építették meg a vasutat, így csak a településeknek a szélét, vagy még azt sem érintette a régen várt vasút. Például: Balatonakarattya, Balatonkenese, Vörösberény, Almádi, Alsóörs, Lovas, Palóznak, Csopak (Balatonkövesd), de Balatonfüred sajátos helyzete sem jelentett lényegi kivételt. Magától értetődik, hogy az új állomásépületek a vasúttal együtt a part közelében létesültek. A mai Baross Gábor út és Óvári út, valamint a vasúti pálya közötti terület ebben az időben úgyszólván beépítetlen volt. Az állomás épületével és az előtte elterülő tekintélyes szabad térrel adottak voltak az új községközpont kialakulásának feltételei. Az 1920-as évek közepe körül szinte egy lendülettel megtörtént az állomás előtti térség beépítése, létrehozva Almádi település központját.

Ekkor épült meg az Abbázia szálloda (ma Tulipán szálló), a Pannónia Otthon épületei (lebontásra kerültek, helyükön az Auróra étterem épület áll), a Hungária szálloda épülete (ma a Városháza épülete). Ugyanebben az időszakban az 1930-as évek elejéig beépült a község akkori főutcájának, a Baross Gábor útnak az Óvári és Jókai utcák alatti szakasza. Ezt a tényt jól érzékelteti az 1929-ben kiadott „Balatonalmádi-fürdő” térképe.

A mára kialakult központ nem igazán „központos” elhelyezkedésű, hanem T-formájú és két nagy forgalmú út találkozásából áll, ami számos, e cikk kereteit meszsze meghaladó problémát vet fel.

E vázlatos áttekintés csak részleteit villanthatja fel egy elég hosszú - közel 100 éves - fejlődési szakasznak, aminek a végeredménye a mai városközpontunk minden előnyével és hátrányával együtt, de emellett mégiscsak alapja kell, hogy legyen a jövő ez irányú elképzeléseinek.

Forrás

Új Almádi Újság 1999. (11. évf.) 8. sz. 2. o.