„Településközpont - városközpont... I. rész” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 15., 09:46-kori változata

Mint olvasóink előtt is ismeretes, elkészült és jóváhagyásra került Balatonalmádi városközpontjának részletes rendezési terve és lassan napirendre kerül az épületek tervezése, majd megvalósítása. Ez alkalomból nem érdektelen áttekinteni, hogyan jött, illetve jön létre egy település központja. Két szélső eset lehetséges, egyik a Szent István király korában alapított falu, a másik pedig egy a XX. században megtervezett, szűz területen felépülő város. Természetesen e két véglet között számtalan egyedi variáció létezik.

Balatonalmádi város helyzete speciális, mert két jelentős településrészből, azok egyesítéséből jött létre, amihez egyéb más, központtal nem rendelkező, kisebb területeket csatoltak. Vörösberény az ősi falu és Almádi szőlőhegy a két településrész, amelyek lényegesek e szempontból. Alapvetően különböznek egymástól, ezért külön kell választani Almádit és Vörösberényi településszerkezetük tárgyalása során.

Almádi szőlőhegy 1869-ben lett önálló település, ekkor kapott községi rangot. A település szerkezete nem tükrözte egy falu, illetve község képét, közel 300 különböző nagyságú birtoktestből állt, amelynek tekintélyes részén szőlőművelés folyt, de majd mindegyik birtokon állt kisebb-nagyobb épület. Nem volt templom, iskola és községháza, ahol a képviselő-testület és az akkoriban szokásos kis hivatal működhetett volna.

A múlt század utolsó negyedében már nyaranta akkori mértékkel is jelentős számú vendég tartózkodott, illetve nyaralt Almádiban, akik a helyi lakosokkal és a szőlőbirtokosokkal együtt igényelték a templomot, ezért ez épült meg legelőbb a fent említett hiányzó épületek közül. Ismert dolog, hogy a templom általában a település (falu) központjában helyezkedik el, ami évszázadok során kialakult gyakorlat volt.

1883-ban elhatározták egy kápolna építését a Kurcz Rudolf veszprémi lakos, almádi szőlőbirtokos által adományozott telken, amelyik a birtokától 60-80 méter távolságra levő, önálló földrészlet volt. A telek Vörösberény felől az Almádin át Alsóörs irányába tartó főút mellett feküdt, szemben Brenner Lőrinc veszprémi építőmester birtokával, aki egyébként Almádi választott bírája volt a 80-as évek elején, valamint az Almádi Fürdő Rt. elnöki funkcióját is betöltötte 1883-tól 1899-ig. Brenner Lőrinc egyik kezdeményezője volt a kápolna építésének és a kőműves munkákat ingyen elvégezte. A telek nem feküdt az akkori község központjában és feltételezhető, hogy az adakozók birtokainak elhelyezkedése is „adottságnak” volt tekinthető. Egyébként a kápolna teljes egészében közadakozásból épült fel.

A templom mint „központképző” épület már megvolt és a közelében néhány év múlva épült üzletházzal bővült az épületállomány. Végül 1898 októberében elkezdték a községháza építését, mintegy 50 m-re a kápolnától. Elhelyezését a település központja kialakításának szándéka vezérelhette, mert a terepadottságok, az utak közötti keskeny területsáv nem volt ideálisnak mondható. Így a községháza 1900 évben történt ünnepélyes felavatásakor már nagy vonalaiban kialakultnak mondható a község központja, annál is inkább, mert még egy fontos funkció, a piac is létrejött a kápolna mögötti két utca által határolt területen. A kápolna és a községház közelében meglevő épületeken kívül, a század első évtizedében, a Remete patak jobb partján újabb épületeket építettek, ezek azonban már kifejezetten nyaralónak épültek és nem tartozott hozzájuk szőlőbirtok.

Forrás

Új Almádi Újság 1999. (11. évf.) 7. sz. 2. o.