„Úriszéki Ítéletek” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 14., 13:32-kori változata

Ismeretes, hogy Almádi káptalani birtok volt, így a földesúri jogokat a Veszprémi Káptalan gyakorolta. Ez azt is jelentette egyúttal, hogy jobbágyaik és birtoktalan familiárisaik felett bármely ügyben bíráskodhattak, kivéve a halállal büntethető gonosztetteket. Ez már a XIV. században általánosan kialakult jogelv volt, és amennyiben a földesúr a királytól pallosjogot kapott akkor bármilyen gonosztett felett ítélkezhetett. Az úriszék a földesúr vezette bíróság volt, amelyik a testi fenyítések mellett súlyos bírságokkal sújtotta az eléje került bűnösöket. A fennmaradt jegyzőkönyvekben szereplő Almádival, illetve Veszprémmel kapcsolatos ítélkezésekből néhányat kivonatosan megismerhetünk a következőkből.

1830. október 6-án Csopakon tartott Úriszék 61. számú ítélete így szól:

„Az uradalmi fiskális úr a vasbanálló Nagy Mihály juhászt azzal vádolván, hogy az az Isteni és Hazai törvényeknek megtagadásával, tolvajok ellen hozott kemény büntetésektül sem irtózván folyó 830-ik esztendei Januárius holnapban, a T. Uraságnak Almádi Pusztabeli birtoka akoljánál a nyájat őrizvén nemhogy a reá bízott takarmányt is megőrizte volna... vörösberényi Ángyán Ferenc kovács mesternek négy ízben az Uraság szénás és sarju kaszálóbul hosszu oldalu szánkón lopva szénát és sarjut adni... Uraságot megkárosítván... Ángyán Ferencet tolvajlásba keverni... megátalkodott tagadása nékije nem használván.... mai naptul számlálandó egy holnap tömlöcre és ez alatt kétszer elveendő 40 és 40 kemény és itt a helyszínen is elveendő páltza ütésekre; a kárnak megtérítésében az aki a szénát elhasználta úgymint Ángyán Ferenc itéltetett.”

1827. január 2-án Veszprémben tartott Úriszék 7. számú ítélete a következő:

„Engel Ádám Almádi vinczellér és Szöllő Birtokos valamint Gelmajer Magdolna annak felesége ellen ki világosodván az, hogy ezek házuknál Hieber András Budakeszi legényt tartván, leányukkal vala szorosabb vétkes társalkodását nem akadályoztatták, úgy az is hogy a midőn Nagy Ferenc Hegymester a nevezet személteket egy ágyban vétkes társaságban tapasztalván, Hieber Andrásnak sapkáját próba gyanánt magához vette, ezért amidőn Veszprémbe haza menni szándékozna, ennek uttyát állani, fejérül kalapját ki kapni, földre ledönteni, feleségét annak verésére biztatni bátorkodott, azért magának megérdemlett büntetésére, másoknak pedig tanító példájára, mint hogy hibás volta miatt a kiszabott büntetése alfelén el nem viselhetvén, 12 korbács ütéseknek hátán leendő elszenvedésére itéltetik. Felesége azomban mivel az ütéseket férjének biztatására, s parancsolatjára tette, e miatt az Úri Szék előtt megdorgáltatni és most szabadon eresztetni rendeltetett. Hieber András pedig azolta a vádolt Rab Személteknek leányát feleségül el vevén, ez által a büntetés alól a következett Házassággal föl mentvén."

1834. február 24-én és március több napján Veszprémben tartott Úriszék 34. számú ítélete így hangzik:

„Ráthóti Nagy József né, Máttyás Anna és Rozália, mint Fel peresek ugyan Ráthoti Máttyás István Attyok testvére ellen Itélteltett

Ráthoti Nagy Józsefné, Máttyás Anna és Rozália az eránt folyamodván a Tekintetes Káptalan Uri Székihez, hogy Máttyás István Attyok testvérje mag nélkül meg halálozván, s ennek az Almádi hegyben egy szőlleje maradván mellyett felesége második férjével, Szabó Józseffel el adott s ennek árán ismétt másikat szerezvén, azt most ezen feleséginek mostohafia ugyan Szabó József Veresberényi lakos birja; kérvén ezen szöllőtt magának megítéltetni.

Minek utánna a keresett fél a Veresberényi Uraság bírósága alá tartozván, de az eladott Máttyás István Mámai szöllejének mimódon lett eladása eránt ott tétetthetne bővebb vizsgálat, az pedig hogy az Almádi hegyben levő Szabó József szőlleje annak árából szerzetett meg próbálva nem volna, a kereső felek a Tekintetes Vörösberényi Urodalomhoz utasíttatnak.”

A következő per nem Almádiban történt vétséget tárgyal, de érdekes veszprémi esetet ismerhetünk meg belőle, hozzátéve azt, hogy még ennél szókimondóbb jegyzőkönyvi megörökítésekkel is bőségesen találkozhatunk.

1834. február 10. és 11. napján Veszprémben tartott Uriszék 3. számu ítélete az alábbiak szerint került leírásra:

„Az Uradalmi Fiskális Úr Büntető pörében Molnár József ellen ítéltetett

Az A, B és C betük alatt e perben elöl mutatott két rendbeli hitelesített Tanuk vallásábul a Felperes Fiskális Urnak abbeli vádja, hogy a Vasban álló Molnár József Takáts Kati szolgálót Rotfiser fogadós Kuttyánál víz hordás közben szemtelenül kapkodni, a dorgálásért pedig Istentelenül Káromolni Krisztusát Máriáját Bassza teremtéssel botránkoztatólag illetni és szidalmazni, a magát védelmező leányt kurvázni meg nem félemlett tökéletesen bé bizonyittatván. Ámbár ugyan a Raboskodó .... is szabad vallásában, azzal mentené magát, hogy ő részeg lévén a káromkodásokrol semmit sem tudna, mivel mindazon által a részegség már magában is vétek lévén, senkit az elkövetett gonosz tetteiből ki nem menthetne, annak okáért a vasban álló magának megérdemlett büntetésül másoknak pedig tanittó példájára most egyszerre elveendő 32 páltza ütésekre ítéltetik melyeknek kiállása után jobbulása reménysége alatt szabadon bocsájtani rendeltetik.”

A perek igen változatosak voltak és a korabeli, kissé körülményesnek tűnő fogalmazás ellenére élvezetes és tanulságos olvasmányok, melyek híven tükrözik a kor szellemiségét. Az ítéletekből látható, hogy a szőlőhegyen elkövetett vétséget, pláne "hivatalos személy" azaz hegymesterrel szemben, súlyosabban ítéltek meg.

(Az eredeti szövegen csak a jobb érthetőség érdekében történtek kis módosítások.)

Forrás

Új Almádi Újság 1999. (11. évf.) 5. sz. 2 o.