„Wéninger villák” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 7., 10:50-kori változata

A címben használt többesszám ma már sajnos nem aktuális, miután a régebbi épületet - az úgynevezett alsó Wéninger villát - közel 10 éve lebontották. A két villa léte, valamint elhelyezkedése a birtokon, jól illusztrálja Almádi beépülésének folyamatát, tehát érdemes történetüket megismerni.

Talán már nem kellene említeni, de mint mindenkor most is, az 1858 évi kataszteri felmérés az alapvető forrásunk. Ebből következően célszerűnek látszik egy másik alkalommal, ennek a rendkívül fontos forrásnak történetét részletesebben megismernünk. Az említett felméréskor két szőlőbirtok volt ezen a területen, amelyek az alábbi adatokkal rendelkeztek.

4109-4110 helyszínelési számú birtok tulajdonosa, Cseh József Imre szentkirályszabadjai lakos, a birtok nagysága 862 négyszögöl, amelyből 661 négyszögöl a szőlő és 201 négyszögöl a rét. 1882. augusztus 27-én felfektetett almádi önálló telekkönyvben a következőket találjuk. 222 betétszám alatt, megnevezése „Szőlő a berényi dűlőben” 786 négyszögöl, tulajdonosa Cseh (Imre) József és neje Kis (Tihanyi) Julianna. 1883. május 12-én történt bejegyzés szerint, 300 Ft ellenében, Krisztán József veszprémi ácsmester az új tulajdonos. Tőle örökölte 1887. november 14-én hét Krisztián családnevű személy, köztük három kiskorú, bizonyára gyermekei. 1896. november 5-én vette meg tőlük a birtokot Wéninger Antal győri lakos.

4111-4112 helyszínelési számú szomszédos birtok tulajdonosa, Cseh Sándor Imre szentkirályszabadjai lakos. A birtok nagysága 784 négyszögöl, amelyből szőlő 563, rét pincével pedig 221 négyszögöl. A birtokot 1882. márciusában örökölte Cseh (Imre) Gábor és felesége Lángi Mária. Krisztián József 1882 júniusban a birtok felét, majd 1889. február 23-án a másik felét is megvette tőlük. 1896. december 27-én pedig vétel útján lett Wéninger Antalé ez a birtok is. A két telek együttes nagysága 1648 négyszögölre alakult, amelyből az 1909 évi vasútépítés kapcsán 21+49 négyszögölet kisajátítottak a magyar királyi Államvasutak javára. Az 1923-ban készült „Kataszteri birtokívek összesítése” szerint a tulajdonos Wéninger Antal, a házak házszámai 53/A. és 53/B, a telek nagysága 1369 négyszögöl, ebből 749 a szőlő, 413 a kert, egyéb adómentes terület pedig 207 négyszögöl. Ez utóbbi terület az épületek és az utak által elfoglalt telekrész. A telek területének csökkenése nagy valószínűséggel a nyugati telekhatár többszörösen megtört vonalának rendezése miatt állt elő.

Mint már szóba került, a telken két épület állt. A régebbi, a korábban Cseh József Imre tulajdonát képező pince helyén vagy felette épült a századforduló körüli években. Pontos építési ideje nem ismert, a telekkönyvbe sem jegyezték be, bár ezek az építési bejegyzések nem mindig pontosak. A telek Bajcsy-Zsilinszky út felőli részén 1911. évben épült fel a ma is létező épület. Építésének ideje a bejárati vaskapu lábazati részén szerepel. Az épület a század tízes éveinek építészetét idézi, tervezője nem ismert, de építészeti kvalitásából ítélve, korabeli neves építész is lehetett az alkotója. Helyi védelemre méltó épületnek tekinthető.

(A második kép 1945 tavaszán készült és a vonuló magyar hadifoglyokon kívül három, ma már nem létező régi, almádi épület látszik a felvételen.)

Forrás

Új Almádi Újság 1997. (9. évf.) 5. szám, 2. old.