„Wallner Ernő” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „thumb WALLNER Ernő (Királyfalva, Königsdorf, Ausztria, 1891. febr. 10.–1982. máj. 24.) tanár, földrajztudós, szakíró. Emil, orvos, ...”) |
(Nincs különbség)
|
A lap 2011. július 14., 16:21-kori változata
WALLNER Ernő (Királyfalva, Königsdorf, Ausztria, 1891. febr. 10.–1982. máj. 24.) tanár, földrajztudós, szakíró. Emil, orvos, testvére.
Élete
A középiskolát a Budapesti Református Gimnáziumban kezdte, a felső négy osztályt a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (Laczkó Dezső tanítványaként) végezte. 1913-ban a budapesti tudományegyetemen, az Eötvös Kollégium tagjaként természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Később a budapesti egyetemen védte meg a Felsőőrvidéki magyarság települése c. bölcsészdoktori diplomáját, s szerzett 1938-ban egyetemi magántanári címet. Az 1. világháborúban rövid ideig katona. 1916-tól a Vas megyei Felsőlövő evangélikus gimnáziumában helyettesítő, majd rendes tanár. 1921-ben a települést Ausztriához csatolták, Wallner a veszprémi kereskedelmi középiskolában kapott tanári állást, 1929-ben kinevezték az intézmény igazgatójának. 1943-től a soproni kereskedelmi középiskola igazgatója. A harmincas évek végétől óraadó tanárként már dolgozott a pécsi tudományegyetemen, 1952-től a budapesti tudományegyetem tanára. 1958-ban nyugdíjazták, kutatótevékenységét az MTA Földrajzi Kutatócsoportjánál folytatta. 1970-ben megvakult. Aktív résztvevője volt Veszprém, majd később Sopron társadalmi és szakmai közéletének. Többek között Veszprémben az Evangélikus Egyházi Tanács, 1945 után Sopronban a Pedagógusok Szabad Szakszervezete országos elnökségének tagja és városi elnöke. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak. Kutatásainak témája az általános gazdaságföldrajzi kérdések elemzésén kívül Felsőör, de mindenek előtt a Bakony és a Balaton-felvidék. Írásainak többsége a Kereskedelmi Szakoktatás, a Földrajzi Közlemények, a Földgömb és a Természettudományi Közlöny c. folyóiratokban jelent meg. Pakson, az evangélikus temetőben nyugszik.
Művei
- A felsőőrvidéki magyarság teleülése. = Földrajzi Közlemények, 1926. 1–4. sz.
- A Balaton izikron térképe. = Földrajzi Közlemények, 1932.
- A Bakony gazdasági életének földrajza. Pécs, 1937.
- A Bakony erdőtakarójának alakulása a XVIII. sz. végéig. = Földrajzi Közlemények, 1941. 1. sz.
- A Bakony erdőtakarójának pusztulása a XIX. században. = Földrajzi Közlemények, 1942. 1. sz.
- a Bakony erdőtakarójának jelen képe. = Földrajzi Közlemények, 1943. 4. sz.
- Alsóörs településföldrajzi képe. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1970.
Irodalom
KOCH Ferenc: A Bakony gazdasági életének földrajza. = Földrajzi Közlemények, 1938.
- MIKLÓS Gyula: Köszöntjük a 75 éves ~t. = Földrajzi Közlemények, 1966.
- SOMOGYI Sándor: Köszöbtjük a 90 éves ~t. = Földrajzi Közlemények, 1983.
- TATAI Zoltán: Tudós tanárok–tanár tudósok. 1. Budapest, 2002.