A lap jelenlegi, 2011. július 14., 16:19-kori változata

WALLNER Emil (Királyfalva, 1879. szept. 2.–Veszprém, 1972. dec. 18.) orvos.

Élete

Az alsó- és középfokú iskolát Kőszegen és Sopronban, az egyetemet Budapesten végezte, 1902-ben kapott általános orvosi diplomát. Négy évig belgyógyászként, majd sebészként a fővárosban dolgozott, közben az orvostudomány más ágaiban is gazdagította ismereteit. 1906-ban telepedett le Veszprémben, ahol először törvényszéki orvosként működött és magánpraxist is folytatott. 1908-tól kórházi segédorvos, 1911-től másodorvosként a női belgyógyászat, a szülészet és nőgyógyászat a szakterülete. Az 1. világháború idején belgyógyász, majd sebész főorvos, ezredorvosként pedig már Veszprémben teljesített szolgálatot. 1928. július 26-ától kapta meg a belgyógyász főorvosi és kórházigazgatói kinevezését. Bővítette és korszerűsítette a kórházat, ennek eredményeként az ágyak száma 238-ra emelkedett. 1951 és 1959 között a MÁFKI üzemorvosa volt, 80 éves koráig dolgozott. 1924-ben egészségügyi tanácsosi, 1941-ben főtanácsosi címet kapott. A veszprémi Dózsavárosi temetőben nyugszik.

Irodalom

• HOGYA György: Veszprémi főorvosok. Veszprém, 1999.