A lap jelenlegi, 2011. július 14., 10:49-kori változata

VERANCSICS Faustus, Verantius (Sibenic, 1550–Velence, 1617. jan. 27.) író, szótáríró, várkapitány, természettudós, polihisztor.

Élete

Pozsonyban és a Padovai Egyetemen tanult. 1579-ben Veszprém várkapitánya és a püspöki javak kormányzója, udvari tanácsos. 1594-ben tisztségéről lemondott és Velencében egyházi rendbe lépett. Ötnyelvű szótárát is Velencében, 1595-ben jelentette meg. 1598-ban csanádi püspökké nevezték ki, de 1608-ban erről a tisztségről is lemondott, a következő esztendőben, Rómában a Pálosok Rendjébe lépett. Ettől kezdve csak tudománnyal foglalkozott. Velencébe költözött és itt jelentette meg híres építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozó munkáját, amelyben rajzok kíséretében megtaláljuk a szélturbina ősét, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló- és zúzógépeket, hadi gépezeteket, az ejtőernyő ősét stb. Firenzében mutatta be az első, maga szerkesztette használható ejtőernyőt.

Művei

• Nagybátyjáról, Verancsics Antalról írt életrajza. Buda, 1798.
• Dictionarium quinque nobilissimarum Europae Linguarum latinae...Venetiis, 1595.
• Machinae Novae Fausti Verantii...Venetiis, 1616.
• Logica Novae. Venetiis, 1616.

Irodalom

• VAJDA Pál: Nagy magyar feltalálók. (Részletes bibliográfiával.) Budapest, 1958.
• ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.
• Verancsics Faustus. Veszprém, 1994. (Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv, 1994. 3.)
• PAVICIC, Tomislav: ~. = Horvátországi Magyarság 3. 1996. 9. sz.
• PRAZNOVSZKY Mihály: Egy reneszánsz ember Sibenikből. = Időről időre. Salgótarján, 2002.