A lap jelenlegi, 2011. július 13., 09:37-kori változata

TUMLER Henrik (Városlőd, 1748. szept. 2.–Veszprém, 1835. máj. 27.) mérnök (olykor tévesen: kútmester).

Élete

Valószínűleg külföldön, más források szerint 1760-tól a Veszprémi Piarista Gimnáziumban tanult. Először apja molnármesterségét folytatta, később a veszprémi püspöki uradalom mérnöke. Főleg vízellátási és vízszabályozási kérdésekkel, valamint malomépítéssel foglalkozott. Nevét akkor ismerték meg, amikor az 1770-es években apjával, Tumler Györggyel és Kiss Adorjánnal, a Szenci Collegium Oeconomicum tanárával együtt tervezte és építette a veszprémi vár vízvezetékét. A püspöki palota építéséhez szükséges vizet a Séd folyó melletti Úrkúti forrásból a várba felnyomatta. Később Budán újjáépítette a vár déli (1416 előtti időből való) dunai emelőgépes vízművét, majd korszerűsítette a svábhegyi forrásokból táplált (a 15. sz. végén épített) gravitációs vízvezetéket. Foglalkozott a Marcal szabályozásának kérdésével és részt vett a Krieger Sámuel-féle Balaton-lecsapolási terv vitájában. 1795-ben Székesfehérvárott a Királykút vízét fenyőcsöveken (mocsarakon át) a Nádor utca alatt, a vár közepére vezette. A vezeték többszöri javítással 1834-ig volt használatban. Számos mocsár lecsapolása, malom, út, fürdő építése dicséri és őrzi emlékét. Magyarország egyik első mérnökeként részt vett a Duna–Tisza csatorna korabeli tervezési munkálataiban, ami az óta sem épült meg.

Irodalom

• ZELOVICH Kornél: A m. kir. József Műegyetem és a hazai technikai felsőoktatás története. Budapest, 1922.
• NAGY Lajos: A 100 éves Fővárosi Vízművek. Budapest, 1967.
• KOPPÁNYI István: Városlőd története. Városlőd, 1991.
• Évfordulók a műszaki és természettudományokban 1995. Budapest, 1994.
• LENKEFI Éva: A Tumler-családról. (Kézirat. Megyei Levéltár, Veszprém.)