A lap 2011. július 12., 10:20-kori változata

TAKÁTS Sándor (Komárom, 1860. dec. 7.–Budapest, 1932. dec. 21.) író, történész, tanár. Az MTA-nak 1906-tól levelező, 1925-től rendes tagja.

Élete

Piarista szerzetes, a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1886-ban szentelték áldozópappá. Nyitrán és Budapesten gimnáziumban tanított, majd a magyar kormány megbízásából a bécsi udvari levéltárban dolgozott. 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosa. Fő kutatási területe a 16–17. század. Levéltári forrásokra támaszkodva a mindennapok történetét tárta fel. Régi magyar kapitányok és generálisok című, 1922-ben megjelent művében szakirodalmi pontossággal és művészi igényű stiláris eszközökkel dolgozta föl többek között négy Veszprém megyei várkapitány, Thury György, Huszár Péter, Gyulaffy László és Erdődi Pálffy Tamás életét. A két előbbi életrajz megjelent a Bajvívó magyarok c. kötetben is.

Művei

• A magyar gyalogság megalakulása. Budapest, 1908.
• Régi magyar asszonyok. Budapest, 1914.
• Rajzok a török világból. 1–3. Köt. Budapest, 1915–1917.
• A régi Magyarország jókedve. Budapest, 1921.
• Régi magyar kapitányok és generálisok. Budapest, 1922.
• Magyar nagyasszonyok. 1–2. Köt. Budapest, 1926.
• A török hódoltság korából. 1–2. Köt. Budapest, 1928.
• Kémvilág Magyarországon. 1–2. Köt. Budapest, 1932.
• Bajvívó magyarok. Budapest, 1956.