A lap 2011. július 11., 14:19-kori változata

SZENTIVÁNYI Kálmán (Peremarton, 1921. máj. 9.–Budapest, 1996. febr. 28.) író, újságíró.

Élete

1934 és 1941 között munkásként dolgozott Veszprémben és Peremartonban. A háború után a Nemzeti Parasztpárt Veszprém megyei titkára, a megye földosztó miniszteri biztosa. 1949-től a móri vájáriskolában tanított. 1952-től Fejér és Veszprém megyében szakszervezeti sportfelelős. Esti egyetemen szerzett diplomát, majd üzemi lapok főszerkesztője. Első verseskötete Keresztutak címmel 1943-ban, Át a tengeren c. kisregénye 1944-ben jelent meg. A népiesek eszmei hatása alatt indult. A Tűztorony c. regényének cselekménye Veszprémben játszódik, a Völgy emberei, valamint a Sárgakezű lányok c. regények Peremarton és Berhida környékéhez kötődnek.

Művei

• A molnárlány. (elbeszélés) Budapest, 1956.
• Az előénekes. (elbeszélés) Budapest, 1959.
• Tűztorony. (regény) Budapest, 1956.
• A völgy emberei. (regény) Budapest, 1957.
• A sárga kezű lányok. (regény) Budapest, 1958.
• Nyugati szivárvány. (regény) Budapest, 1960.
• A földalatti folyam. (regény) Budapest, 1961.
• Fekete kerítések mögött. (regény) Budapest, 1962.
• A szerencse fiai. (regény) Budapest, 1963.
• Hajnali madarak. (regény) Budapest, 1967.
• Zöld sátrak Szibériában. (regény) Budapest, 1977.
• Angyalföldi rapszódia. (regény) Budapest, 1982.

Irodalom

• BAJAI Ferenc: ~ két regényéről. = Kortárs, 1961. 4. sz.
• PÓR Péter: ~: A szerencse fiai. = Kritika, 1964. 3. sz.
• KUCZKA Péter: Mit és hogyan? = Élet és Irodalom, 1964. 1. sz.