A lap jelenlegi, 2011. július 11., 09:30-kori változata

SZEDER Fábián János (Csáb, 1784. jún. 23.–Komáromfüss, 1859. dec. 13.) költő, író, tanár. A Magyar Tudós Társaság 1831-ben tagjának választotta, de 1837-ben lemondott.

Élete

1795-től Komáromban, 1797-től Esztergomban Révai Miklós és Kultsár István tanítványa, akik a költészet művelésére ösztönözték. 1803-ban belépett a Szent Benedek-rendbe, 1808-ban pappá szentelték, 1832-ig a rend különböző iskoláiban volt tanár, illetve igazgató, a tihanyi rendházban is tanított. 1830-ban Pannonhalmára helyezték, ahol először levéltáros, azután könyvtáros, 1841-től a rend füssi birtokának jószágkormányzója. Az 1820–1930-as évek folyóirataiban, zsebkönyveiben számos verse, elbeszélése, vígjátéka és cikke jelent meg. Lírája klasszicizáló utánérzésekből áll. Szívesen verselt meg horatiusi életelveket. 1828 és 1833 között Esztergomban adta ki az Uránia c. almanachot. Fontos szerepe volt a népnyelv kutatásában, elsőként hívta fel a figyelmet a palóc tájszavakra és a palóc néprajzi sajátosságokra. Foglalkozott a magyar szókinccsel, rendszeres nyelvtan készítésén dolgozott.

Irodalom

• CSÁKY Károly: ~ról és földijeiről, a palóczokról. = Irodalmi Szemle, 1984. 5. sz.