A lap 2011. július 8., 10:11-kori változata

SZABÓ István (Cserszegtomaj, 1931. márc. 7.–Budapest, 1976. márc. 16.) író, műfordító.

Élete

A keszthelyi polgári iskola elvégzése után földművesként dolgozott. Az 1949-1951-es években traktoros a Keszthelyi Gépállomáson, majd fél évig katona, utána ismét földműves. 1951-től két évig az inotai építkezéseknél dolgozott. 1953-tól 1956-ig magyar szakon tanult a budapesti tudományegyetemen. Tanulmányait abbahagyva könyvtáros, majd szabadfoglalkozású író. 1954-től jelentek meg versei és novellái. Írásaiban a magyar falusi társadalom múltját és átalakuló életét mutatja be. Jankovich Ferenc fedezte fel tehetségét. Móricz Zsigmond és Kodolányi János tanítványaként a falusi társadalom tragikus konfliktusai foglalkoztatták. 1964-ben József Attila-díjat kapott.

Művei

• A lázadó. (elb.) Budapest, 1956.
• Varázslat kertje. Budapest, 1963.
• Ne nézz hátra. (elb.) Budapest, 1972.
• Iskola a magasban. (elb., önéletrajzi írások.) Budapest, 1977.
• Hajnalok hajnala. (elb.) (Vál., szerk.: GYŐRI János, CSAVLEK András.) Budapest, 1978.
• Hazulról odáig. (elb.) Budapest, 1980.
• A szabadság keresztje. (elb.) Budapest, 1987.

Irodalom

• BÉLÁDI Miklós: Ne nézz hátra. = Kritika, 1973.
• VAJKAI Aurél: ~: Ne nézz hátra. = Életünk, 1973. 5. sz.
• CSURKA István: Szabó Pista hullása. = Élet és Irodalom, 1976. 12. sz.
• SZENTESI Zsolt: Világgá menni egy szőlőhegyen. = Napjaink, 1985.