A lap 2011. július 1., 14:12-kori változata

PETHŐ Sándor (Pásztori, 1885. márc. 1.–Balatonfüred, 1940. aug. 25.) újságíró, történész.

Élete

Középiskolába a győri és a pápai bencés gimnáziumba járt, Sopronban érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, Nápolyban és Halléban végezte. 1909 és 1918 között Budapesti Főgimnáziumban tanított, majd 1924 után kizárólag irodalmi és újságírói tevékenységet folytatott. 1912-ben szerkesztette az Élet c. folyóiratot, majd munkatársa, az 1934–1938-as években főszerkesztője a Magyarság c. napilapnak. 1938-ban Hegedűs Gyulával alapítója és főszerkesztője a Magyar Nemzet c. napilapnak. Tanulmányaiban gyakran konzervatív nézeteket vallott, de a németellenes harc közel hozta a haladóbb áramlatokhoz. Balatonfüreden autóbaleset áldozata lett.

Művei

• Politikai arcképek. Budapest, 1911.
• Sorsok. Budapest, 1913.
• A szabadságharc eszméi. Budapest, 1916.
• Világostól Trianonig. Budapest, 1925.
• Viharos emberöltő. Budapest, 1929.
• Görgey Arthúr. Budapest, 1930.
• Magyar Capitóliumon. Budapest, 1932.
• A magyar nemzet története. (Társszerző.) Budapest, 1933.
• A magunk útján. Budapest, 1936.
• Csillagos órák. Budapest, 1939.

Irodalom

• SZEKFÜ Gyula: ~. = Magyar Nemzet, 1940. szept. 1.
• PAMLÉNYI Ervin: ~ emlékezete. = Magyar Nemzet, 1965. márc. 7.
• PETHŐ Tibor: Apám emléke. = Magyar Hírlap, 1985. 9. sz.