A lap 2011. június 22., 16:13-kori változata

LISZI János (Bp, 1940. ápr. 30.–Vp., 2008. dec. 31.) vegyészmérnök, tanszékvezető egyetemi tanár. A kinetikai, termodinamikai témában a kémiai tudományok kandidátusa (1979), a Folyadékokban ható elektrosztatikus kölcsönhatások című művével akadémiai doktor (1979).

Élete

1963-ban oklevelet, 1965-ben egyetemi doktori címet szerzett a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott. Az egyetem Fizikai Kémiai Tanszékén 1964-ben tanársegéd, 1968-ban adjunktus, 1975-ben egyetemi docens, 1981-ben egyetemi tanár. 1990 és 1991 között az Analitikai Kémia Tanszék és az MTA Analitikai Kémiai Tanszéki Kutatócsoport, 1991-től 2005. április 30-ig a Fizikai Kémia Tanszék vezetője, 1986 és 1989 között tudományos rektorhelyettes, 1989-től 1995-ig rektor. Sorsfordító rektornak is nevezik. Vezetése alatt átalakult az oktatási profil, a tanári kar kialakításával alapjaiban reformálta meg az egyetemet. Új szakokat honosított meg a mérnöki karon (informatikai, környezetmérnöki stb.), elindult a korrózióvédelmi szakirány, újraindult a kolloidkémia oktatása. Mindezekkel az egyetem több lábon álló, a gazdaság és a társadalom igényeit rugalmasan követni képes univerzitássá változott. Az intézmény nevét Veszprémi Egyetem-re változtatta. A profilbővítés eredményeként többszörösére nőtt a hallgatói létszám, a volt MÁFKI és NEVIKI ingatlanjainak megszerzésével az ingatlanállomány is megduplázódott. A kémiai információszerzés alapjai címmel új tárgyat dolgozott ki, amelynek előadója is volt, s korszerűsítette a fizikai kémia alaptárgy tematikáját. Meghatározó szerepe volt a veszprémi teológia képzés indításában, nevéhez is fűződik az Érseki Hittudományi Főiskola alapításának javaslata. Kezdettől fogva vezetője volt a fizikai kémia PhD-programnak, 1998-tól pedig a kémiai doktori iskolának. Tagja volt az MTA Elméleti Fizikai és Elektrokémiai Munkabizottságának és elnöke az egyetem Természettudományi Habilitációs Bizottságnak. 1992-től élete végéig az Egyetemi Úszóklub elnöke. Munkásságáért 1985-ben Nívó díj, 1986-ban Kiváló Munkáért kitüntetés és Kiváló Feltaláló ezüst fokozata, 1995-ben Veszprém Megyei Jogú Város ezüst-plakettje és Magyar Sportért érdemérem, 1996-ban Veszprémi Bazilika Főszékesegyház ezüst-plakettje és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2004-ben Méray László-díj, 2008-ban Szent-Györgyi Albert-díj, Polinszky-díj és a Veszprém Megye Érdemrendje kitüntetéseket kapta. Több száz tanulmánya, közleménye jelent meg angol és magyar nyelvű folyóiratokban. – A veszprémi Vámosi úti temetőben, díszsírhelyen nyugszik.

Művei

• Vegyészmérnöki számítások termodinamikai alapjai (7. fejezet) Bp., 1975.
• Nemelektrolit folyadékok dielektromos tulajdonságai Bp., 1977.
• Bevezetés a fizikai kémiába (Társszerző) Bp., 1983.
• Semi-Macroscopic Models of Ionic Solvation: in the Chemical Physics of Solvation Part A, Elsevier, Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo (Társszerző) 1985.
• Jedlik Ányos Hőtan. (Sajtó alá rendezte, bevezetést és kiegészítő részt írta.) Bp., 1990.
• Fizikai Kémia Vp., 1991 és 1993.
• A kémiai információszerzés alapjai Vp., 2001.

Irodalom

• A fizikai kémia történetéből. = Természet Világa, 2006. 2–6. sz.
• Fókusz, 2008. jan. 22.
• Veszprémi 7 Nap, 2008. szept. 26.
• Napló, 2008. nov. 23.
• „Ma már nincsenek polihisztorok.” = A Nagybetű, 2009. 1. sz.
• KRISTÓF János: In memoriam ~. = Egyetemünk, 2009. márc. 17.