A lap 2011. június 10., 10:46-kori változata

KAJÁRI Gyula (Ősi, 1926. dec. 28.–Hódmezővásárhely, 1995. máj. 8.) grafikus, festőművész.

Élete

1935-ben a Veszprémi Állami Gyermekmenhelybe került. 1941-től a Herendi Porcelángyárban vésnöktanonc. A Képzőművészeti Főiskolát 1953-ban, Ék Sándor és Konecsni György tanítványaként fejezte be, majd Hódmezővásárhelyen telepedett le, ahol egy ideig a majolikagyár művészeti irányítója. Gyakran, hosszabb ideig tartózkodott Veszprém megyében, elsősorban Sümegen. 1979 után Vásárhely és Sümeg között megosztva élt, dolgozott haláláig. Közben rövid ideig Tapolcán biztosítottak számára élet- és munkalehetőségeket. Drámai hatású, tömören szerkesztett szén- és krétarajzai rendszeresen szerepeltek hazai és külföldi kiállításokon. Egyéni kiállítása volt 1970-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1968-ban, Veszprémben. 1975-ben Munkácsy-díjat kapott. Balatonakaliban nyugszik. Szülőfalujában 1996-tól tábla őrzi emlékét.

Irodalom

• SZIJ Rezső: Művész életrajzok. Bp., 1985.
• ŐRSI Ágnes: ~nak szeretettel. = Napló, 1995. máj. 12.
• ALBRECHT Sándor: Kiáltása mélyről fakadt. = Pannon Napló, 1995. máj. 13.
• ALBRECHT Sándor: ~ levelei. = Új Horizont, 1996. 3. sz.
• POLNER Zoltán: ~ művészetéről. = Napló, 1996. dec. 28.
• SZELÉNYI Pál: ~ életművéről. = Napló, 1996. aug. 24.
• Kajári Gyula élete és munkássága. Emlékalbum. Hódmezővásárhely, 1996.
• KŐSZEGFALVI Ferenc: ~ bibliográfia. Veszprém–Hódmezővásárhely, 1999.