A lap 2011. május 30., 14:40-kori változata

FARAGÓ János (Mályi, 1865. júl. 6.–Pápa, 1944. márc. 27.) tanár.

Élete

Középiskolába Miskolcon járt, tanári oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. 1889–1890-ben a budapesti egyetem gyakorlóiskolájában tanított, majd öt esztendeig a Karcagi Református Főgimnázium igazgatója. 1895-ben költözött Pápára, ahol 1901-ig tanár, 1901 és 1921 között igazgató a Református Gimnáziumban. 1921-től 1928-ig a Református Kollégium főigazgatója, a Református Zsinat és az Országos Közoktatási Tanács tagja. Huszonöt évig a város ref. nőegyletének titkára és az iparos ifjúsági kör díszelnöke. – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

Művei

• Fejlesszük gimnáziumunkat! Karcag, 1894.
• Spinoza élete és etikája. Karcag, 1895.
• Az objektivitás Homérosznál és Vergiliusnál. Pápa, 1896.
• A görög és a keresztyén dráma. Pápa, 1900.
• Középiskoláink és a Magyar Alföld. Debrecen, 1900.
• M. Tullius Cicerónak Catilina ellen tartott beszéde. Pápa, én.

Irodalom

• Faragó János önéletírása. Pápa, 1940.
• Dtli Prot. L, 1944.
• Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.