A lap 2011. május 19., 10:54-kori változata

BISZTRAY Ádám (Bukarest, 1935. nov. 5.-Bp., 1998. dec. 26.) költő, író.

Élete

1940-ben települt át Magyarországra. 1954-ben érettségizett, 1960-ban mezőgazdasági mérnöki, 1964-ben könyvtárosi oklevelet szerzett. 1960-tól mezőgazdász a Kiskunságban, majd szakkönyvtáros Tatabányán. 1964 után az Országos Mezőgazdasági Könyvtár, 1967-től az Agrárgazdasági Kutató Intézetben könyvtárvezető, majd szerkesztő, 1982 után a Budapesti Marxista-Leninista Esti Egyetem munkatársa. Első verse a Jelenkorban, 1964-ben jelent meg, első verseskötetét 1972-ben, Erdőntúli táj címmel adták ki. József Attila-díjat 1993-ban, Pro Literatura és a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat 1998-ban kapott. Balatonfüred és Csopak életének egyik fontos színtere, költői munkásságnak meghatározó motivációja volt. M.: Erdőntúli táj. (v.) Bp., 1972. - Elfelejtett tél, farkasokkal. (elb.) Bp., 1974. - Csillagpázsit. Fecskék a Nosztori-völgyben, emlékezések és karcolatok. Bp., 1976. - Más lett a béke. (v.) Bp., 1981. - Tornác a Duna felett. (r.) Bp., 1982. - Kerítetlen világ madara. (v.) Bp., 1984. - Malomjáték. (r.). Bp., 1984. - Márciustól Aranyvasárnapi. (r.) Bp., 1987. - Ragály és oltalom. (v.) Bp., 1988. - A nap házában. (v.) Bp., 1992. - Vakító sirályok. (v.) Bp., 1995. - A rózsakert leves. (Novellák.) Bp., 1998.

Irodalom

• STEINHAUSZ György: Búcsú egy csopaki fűzfától. = Napló, 1999. márc. 18.